Nem vagyok valami nagy Tyr szakértő, de belefüleltem az előző lemezekbe, és nekem ez az új sokkal jobbnak tűnik. A zene meg csak hallgattatja magát, és azon veszem észre magam, hogy jól szórakozok közben. A hangzás is nagyon zsír, biztosan ez is hozzájárul a dologhoz.
A megjelenése óta hallgatom aránylag rendszeresen, és eleinte sokkal jobban tetszett. Szóval inkább kifelé szeretek belőle az idő múlásával.
Semmi extra black metal; talán csak annyi, hogy Moloc András egyedül gyártotta le.
Lassan, de biztosan az Amorphis csak egy kellemes hallgatnivalóvá silányult. Ettől sokkal több kéne egy ekkora névtől. Tessék már fogósabb dalokat írni kéremszépen!
Nem rossz ez, lehet, hogy néha-néha még elő is fog kerülni a jövőben. Viszont én ezt a fajta zenét sokkal fülbemászóbban, urambocsá' slágeresebben szeretem; pl. olyan számok formájában, mint a Dying Sun a 2008-as lemezükről.
Ha van unalmas death metal, akkor ez az. A hangzás lehet, hogy tetszik valakinek, de engem az is idegesít. Mondjuk hozzáteszem, hogy sosem szerettem ezt a bandát. Nem volt bennem előítélet, örültem volna, ha ez most megváltozik, de sajnos nem jött össze.
Én maradok a Neuraxisnál, ha ilyesmi zenére vágyom; az ő dalaik sokkal jobban tetszenek, ez pedig már majdnem idegesített is helyenként.
Az első szám hallgatása közben még azt gondoltam, hogy kissé túloztak az 1-2 pontot adó kollégák. Mire végighallgattam az albumot, már megértettem őket. :D Az itt-ott felbukkanó értékelhető részletek miatt, és mert női énekre elvből nem adok 1 pontot, ezért kettő lett belőle. (Női ének nem sok volt rajta ezt azért hozzá kell tennem.)
A Suomi Finland Perkele van meg tőlük CD-n, de amúgy nem igazán hallgattam a lemezeiket. Nem rossz ez az új anyag; kicsit dallamosabbra véve, több hangulattal még jobb lehetne.
Nálam meg pont az énekes hangja húzza le a pontszámot; túljátszottnak és negédesnek találom.
Valamiért úgy hittem, hogy a Tyr északi vonszolóst gyűr, nem pedig sörös csürdöngölőst. Így jobb... a pontszám is.
Hiába a fantasztikus hangszerelés, a megannyi hangszer (hangszín) felsorakoztatása és az egészen kiváló női ének. Nem találom benne azt, ami megragadná a figyelmemet. Hakkinen hangja pedig katasztrofális, csak ront a helyzeten.
Fölöslegesek a 8-9 perces megfejtések, elvégre nem Dream Theater-nek hívják a "bandát". Ja és maga a zene sem "gyere be".
Valamiért az első néhány hallgatás alkalmával nem talált be az új Amorphis lemez. Aztán elkezdett működni és elsöpört. Nem mondom, hogy jobb, mint a Skyforger vagy a Silent Waters, de eléri azok szintjét.
Kiváló lemez. Lars énekhangja azért hiányozni fog majd.
Számomra ez csak hamu (illetve lomtár).
Borzasztóan megcibálta az idegrendszerem. Nem terveztem a sörözést, de ehhez kell vmi szesz... igaz, a stop-gomb se rossz megoldás.
Az Armod a jobban sikerült Falconer lemezek közé kerül. Mathias Blad inkább olyan, mint egy zengő hangon mesélő dalnok, nem pedig metal énekes; egyedi orgánum.
A féllakodalmas süsümetálok közül, ez még egész elviselhető.
már sokadszorra szórakoztat el kellemesen, így jár a jó értékelés
Kiváló, stíluskereteken belül mozgó, ám jó számokkal operáló black formáció.
Nem is olyan rossz, mint amire számítottam a Tomi Joutsen érát ismerve. Ettől függetlenül soha többet nem fogom meghallgatni, mert olyan szinten utálom Tomi J. hangját és énekstílusát.
Igen kiváló időtöltés, hatásokkal a svéd alapoktól a modern mai megoldásokig, okosan felépítve és kellemes tiszta énekkel megtámogatva.
Az ég egy adta világon semmilyen zenei értékkel nem bír számomra. Céltalan zajhalmaz, a'la benzines áramgenerátor.
Fél pontot megvonok tőlük mert valahol 2/3-adnál gyengül a hatás. Megjelenése óta napirenden van, ami nálam ebben a stílusban egyedülálló esemény.
Szétszed, analizál, felold, átrendez és utána összerak. Minden alkalommal valami mássá. Egyre tisztábban látok valamit előttem. Metamorfizációk mőbiuszi szélmalomharca az érzékek mezején.
Imádom a csapatot, már születésemelőttóta trúkult sátánszodómia, 666 darab fordítottkereszt a pápa seggébe meg ilyesmik, de ez bizony messze van az erős lemezeiktől. Most valahogy mind a tempók, mind a zenei kitekintések híján vannak minden izgalomnak és ötletnek.
A zenében vannak baba pillanatok, de Mathias Blad hangja annyira kevés, annyira nagyon lagymatag és erőtlen...
Nagyjából ugyanazt tudom elmondani, amit a Crimfall esetében. A jó szórakozás itt is garantált (a halhatatlan Stargazer érdekes választás egy folkos stílusú bandától, de jól sikerült feldolgozás lett).
Nem egy nagy katarzis, amit a Crimfall művel, tényleg inkább a pillanatnak szól, de nagyszerűen elszórakoztat és ezzel küldetését maradéktalanul teljesíti.
Való igaz, hogy a tucat anyagokat a zord tél se menti meg, na de ez nem az. :-D Régóta hallgatom, nagyon tetszik, roppant hangulatos, jó anyag. Az persze igaz, hogy nem a nyár hangulatához passzol, de mit lehet tenni, ha májusban jelent meg. :-)
Ennyi a maximum, ami kitelik tőlem. Számomra egyre jellegtelenebbek, jelentéktelenebbek lesznek.
Kellemes, de nem mondhatnám, hogy maradandó élményt jelent. Egyébként is, ha Saukkonen akkor én Black Sun Aeon-párti vagyok, a BtD nem akkora nagy kedvenc.
Nem érzek különösebb kvalitásokat, csak zúznak és zúznak egyhangúan. Átlagos.
A végére picit megfárad a hallgató, ennek ellenére felüdülés hallani egy olyan technikás death metál bandát, amelyik a dalszerzést is szem előtt tartja a nagy technikázás közepette. Bravó.
Ezzel én abszolút nem tudok mit kezdeni, a végighallgatás is igen nehezen akar sikerülni...
Nekem a Latex Cult - Rapture-féle mocskosabb muzsikáik jobban bejönnek. Ez nem vonz annyira.
Zene első osztályú, az erőtlen ének azonban nagyon lehúzza az értéket. Egy ércesebb torok után kiáltanak ezek a remek dalok.
Nem tudok kevesebbet adni, nagy kedvenceim. Pedig megérdemelnék, mert azért közel sem olyan jó, mint némelyik elődje.
Korábban én is gondolkodtam a jelölésén. Igényesen kidolgozott folk metál, szimfonikus jelmezben. Meglepetés. Komoly potenciál rejtőzik a mélyben....
Tudatos, kitűnően felépített zene ez. Korábban egyszer gyorsan távozott a gépemről, most hogy újra bele kellett fülelnem és több időt szántam rá, egész megtetszett.
Szigorú leszek velük, mert egyik kedvenc bandám. Szóval ez a lemez nincs benne az öt kedvenc Amorphis anyagban. Pedig úgy vettem észre, újra felszálló ágban vannak. Többet vártam na....!
Messziről, ellenszélben is felismerhető a zenekar. Sikerült újra egy kerek, egész albumot alkotniuk, de az a bizonyos szikra most hiányzik ebből a lemezből. Úgy gondolom, a következő lemezzel kiküszöbölik a csorbát. (Tuomas hangját kimondottan szeretem.)
A deathmetál zenekarok azon csoportjába tartoznak, amelyre a precíz, profi munka mellett az unalmas nóták a jellemzőek. És ez nem az első csalódást okozó lemezük....
Ez pedig progresszív death a Death, Cynic, Allegaeon vonalon. Úgy virtuóz, hogy a nagy technikázásban a dalok sem vesznek el. És ahogy a basszus szól.....!
Benne van a zabszem a seggemben, ha azt olvasom stílus-meghatározásként, hogy experimental. Szinte éreztem, hogy most sem lesz másként...
Nem követem nyomon a működésüket és ez továbbra is így lesz.
Teljesen rendben van, az angol sem hiányzik. Az első dal riffje meg szenzációs. Öröm hallgatni ennyire karakteres hangot. A második kedvenc Falconer albumom lesz.
