Egykori kedvenceim a Bondage Goat Zombie albumuk óta egyre gyengébb lemezeket készítenek sajnos. Mára odáig fajult a dolog, hogy erről a lemezről alig tudnék jó dalt említeni. Ráadásul a hangzás is messze elmarad a várttól, pedig az egy igen fontos kelléke a Belphegor féle fejletépésnek. A szövegkönyv szép színes, volt benne kecske, meztelen nő, vér, fordított kereszt, meztelen nő, malac álarc, kígyó, meztelen nő...
Nem mondom azt, hogy minden egyes momentuma tetszik, de sok kellemes percet szerezhet, ha az ember elhatározza, hogy hajlandó felfedezőútra indulni a lemez kijelölte ösvényen. Ha valakit nem idegesít amit hall, akkor sokáig jól ellehet vele, mert nehezen megunható és még nehezebben kiismerhető album.
Megjegyezhetetlen az egész, semmi kapaszkodó, 2 hét után sem tudom, hogy mikor mi következik egy számban. Igen, máskor ezek negatív dolgok lennének, de nem most! Csak azért nem 10, mert a 2. számot nem kedveltem meg; úgy összességében a gyors, blackes részeket nem kellett volna erőltetni.
Hihetetlen, hogy a stílusalapító bandák alapműveit megközelíteni sem tudják ezek a mai csapatok. Ez most egy aránylag jól sikerült próbálkozás, és szerencsére migrént sem okozott a hallgatása, de nagyjából ennyi a pozitívum. Megyek is meghallgatom a The Gallery c. albumot DT-ék tolmácsolásában.
A TOP1000-es listámra majdnem felfért; fenébe, tényleg csak egy pici hiányzott. :'(
Nagyon hiteles és minőségi zene. A 6. szám mellett viszont nem mehetek el szó nélkül. Biztosan nagyon mélyenszántó gondolatokat tartalmaz a pattogó tűz mellett előadott monológ, csak ha az ember egy kukkot sem ért belőle a közel 8 perc nagyon fárasztó tud lenni.
Nem az én műfajom így aztán nem is követem a csapat sorsát, tagcseréket stb. Ebből kifolyólag nagy okosságokat sem tudok mondani. Hallgattam, nem zavart, nem tetszett, töröltem, ennyi.
Két gondolat fogalmazódott meg bennem a lemez hallgatása közben. Az egyik, hogy ugyan mennyi core fertőzött ilyen-olyan metal zenét kell még az évek során meghallgatnom a hp-k miatt; amikre mellesleg egyre kevésbé tudok valamit is írni. A másik, hogy mi a frász folyik az USA-ban, hogy lassan már nem jön onnan jó zenét játszó banda, csak ezek a kórságos nyavalyák. Na, de tényleg, ebben a lemezben megint semmi fantázia nem volt.
Az iszapférgek párzási szokásait megjelenítő borítót bámulva végigmerengtem párszor az albumot. Olyan se jó, se rossz érzés maradt bennem a végére. Mediocris.
Szinte tökéletes. Az a ritka érzésem volt a hallgatása közben, hogy ezt így ebben a formában még nem hallottam. Fél pont levonás azonban, mert a csajt keveset hagyták énekelni.
Mintha csak tegnap jött volna ki a Walpurgis Rites, és itt az újabb remekmű.. lehet emiatt olyan kiadószagú számomra az egész, ők adják a kecskét, a meztelen nőt, stb. csak jöjjenek a lemezek, hosszú tömött sorban.. A másik, hogy szép dolog az anyanyelv ápolása, de a Teufel-Blut-Kruzifix szavak nélkül nem vész el a nemzet, és ez a többnyelvűség engem határozottan irritál.
Itt viszont van egyediség dögivel. Megszeretni nem tudok valamit, ami többször is megfájdította a fejem, de elismerésemet a magukénak tudhatják. Industrial blacket így kell csinálni, csak nem nekem.
Feltornázta magát lassan eddig a pontszámig. Vannak benne jó témák, szép pillanatok, blackesebb vadulások (a vokál a MDB-on kívül néhány depresszív black emlékemet hozta elő), amik tetszettek. Debütnek valóban ígéretes.
Mivel a finneknél minden második embernek van melodeath bandája, a lerágott csont érzés nem meglepő. Van itt minden, ami kell: raszta gitáros, szintis csaj, hörgés, dallam, megfoghatatlan szövegek apokalipszisről és párhuzamos univerzumról.. ettől függetlenül szerintem igen kellemes lemezt hoztak össze, pedig abban a hitben voltam egy ideje, hogy végleg ráuntam erre a stílusra.
Ha a Scent of Dawn lett volna az outro, talán még ki tudtam volna békülni a lemezzel, így viszont az unalmast csak fokozó hosszú jelző is jár.
Nagyon különlegesnek nem érzem, de stílusán belül igencsak sikerült lemez, szép borítóval. A hosszára nem mondok semmit :D de a 7. számot leszabhatták volna, az valami olyasmi, mint kis falunk temetésein a kántor bácsi éneke: borzalmas, de az ember illedelmesen hallgatja percekig, mert biztos valami lélekemelő dologról van benne szó.
Nem tudom, mi alapján maradt meg bennem a Strato nagyongitározós sárkányölő metálként, de így én vagyok az egyetlen, aki kellemeset csalódótt.. bár ez kicsit túlzás, mert több meghallgatás után is annyi maradt meg, hogy hű de szép steril hangzásuk van, meg hogy az Event Horizon azért megfelelt előzetes elvárásaimnak.
Minden metalcore zenekar neve 3 szavas és A-val kezdődik? És a szakállas a borítón az egyik számcímben említett Attila? Ilyen értelmes kérdések foglalkoztattak ebben a 40 percben, míg a fejem le lett üvöltva a helyéről. Lehet szégyellnem kellene, de én valahogy az olyan divatorientáltabb, éneklős kórságokat jobban viselem.
Találtam minden számban végülis olyasmit, ami tetszik, mégis tudom, hogy ezt a lemezt soha az életben nem veszem többé elő. Az efféle vokál valószínűleg mindig zavarni fog.
Jó kis avantgarde anyag, tetszett. A borító minimalizmusa miatt még nem ronda, és szerintem mondanivalója is van.. a levonás oka, hogy néhol azért vannak lapos pontok, talán kicsit kevesebb is elég lett volna.
Lentiben, ahol felnőttem, volt egy Belphegor nevű düledező üzlet. Zöldségbolt volt. És ha a Sokolból a Petőfi Rádió helyett ez szólt volna, akkor talán le se kellett volna bontani. Szétzúzódott volna a zenétől is.
Ha, esetleg, talán, na de neeem. Ez nekem sok. Vagy kevés. Idegesítő, de nem annyira. Zavartságot okoz, amitől nem tudom befejezni a
Dallamokkal megáldott feketeség. Ilyennek képzelem a pokol énekszakos ördögeinek hétvégi karaoke buliját.
A dobogós helye nem is kérdés. Ugyanis ha az lett volna, akkor a pont fölé egy kis kampót is kellett volna biggyeszenem a "shift" és a "vessző" egyidejű lenyomásával. Azért nem remegtetett annyira meg, mint a fázisfogás.
Nem véletlenül szerepelt az éves listámon! Úgy megsajnáltam szegény öreget, ahogyan csak ott áll a kapuk előtt és tűri, hogy homokot fúj szemébe a szél. Se kulacs, se teve, se kvad. Csak egy rozoga lajtorja.
A számokban mindig voltak olyan részek, amik lekötöttek. Az üresjáratokat meg feldobtam azzal, hogy megpróbáltam elolvasni a címüket.
Ez igen, van itt még puskapor! Egységesen szép-szomorú, maradandó dallamokkal, szólókkal. Ha ezeket a dalokat más énekével, álnéven adták volna ki, akkor véleményem szerint sokan nem is fanyalognának...
A core dallamos ének nélkül csak ore. De attól még dallamos és ritmusos; jófajta zenei szülemény.
A Ten című szerzemény tetszett. Ettől függetlenül ha falunapon ők lennének a vendégek, akkor valószinűleg a főzőverseny alkotmányai végigkostolása után hazatopognék.
Sűrgős énekescseréért kiáltok. A zene értékes. Pont.
Nem rossz, viszont 3-szori hallgatás után sem lesz a kedvencem. A Rise to Fall and Fall to Rise című szám mondjuk azóta is pörög a fejhallgatón át a sötét, üres óráimban....
Nem erősségem az Industrial Black Metál, és véleményem szerint nem is egy egyszerű anyag, voltak részek amivel nem igazán tudtam mit kezdeni. Pl a VIII hallgatása közben olyan gondolataim voltak , hogy ez meg mi a f@sz????Mint mondtam nem egyszerű, de még érlelődnie kell bennem egy kicsit és ennek függvényében a pont is változhat. Ja, Csapja már le valaki azt a legyet........
Utoljára hagytam, mert azt hittem nehéz lesz átrágnom magam rajta. De ez nem így lett, az egyetlen problémám itt is a 10 perces számhosszúságokkal volt.
Nekem nagy általánosságban nincs ellenemre a szintetizátor (Pl : DarkTranquillity, stb) de itt konkrétan Commodore 64 pittyegést is véltem felfedezni. Ettől függetlenül elég jó cucc .
Egy fárasztó melós nap után sikerült teljesen kikapcsolmia, ami nálam nagy szó. Lehet hogy változatosabb zenéket kellene hallgatnom. A teljes cd helyet kapott a Mp3 lejátszómon . Röviden : Zsír
Melankólikus dallamokból hirtelen előtűnő blackes/deathes betétek nagyon a helyükön vannak. Bár néhol kicsit soknak éreztem a 8-10-12 perces trackek hosszát.
Valamiért eddíg nem hallgattam túl sok Stratovariust, de ezt pótolni fogom. Nekem tetszik
Hallottam már jobbat is. Az átlag dethcore-nál kicsit jobb , de sok vizet nem zavart nálam...... felejthető
Vannak jó pillanatai az albumnak, de nem vagyok a stílus híve a 151 című nyitószám például kifejezetten tetszik.
Zeneileg minden elismerésem a bandának, engem az énekes sem zavart, ellentétben a német nyelv nálam is betett a 10 pontnak. nálam mindenképpen gyakori vendég lesz!
Rajongók egyesüljetek!!! Én nem vagyok az!!! :-)
Az első meghallgatás után megfogott ez a lemez, aztán lassan eltávolodtunk egymástól!!!
Minden rendben van, de még agyalni kéne jobb témákon és akár 10 pontot is adnék rá!!! Mind1-jöjjön a következő kör, hátha bekerül az Universum ajánlásom!!! :-)
2004-ben alakult finn Modern Melodic Death Metal banda harmadik lemeze elég jóra sikeredett!!!
Finn progresszív metal banda, kiváló énekessel!!!
Mindenki elmondta a véleményét és egyet is értek, de ha egy banda énekese/hörgőse nem úgy teljesit, mint a többiek, akkor nagyon ellehet rontani vele mindent!!! :-(
A 2000-ben megjelent Infinite albumuk még tetszett!!! --- Havancsák Gyula boritói pedig mindig is tetszeni fognak!!!
Demon of dreams Life is not all that it seems Leading the blind through your passage of screams The oracle of the dead A shrine to lay your head
Nekem ez inkább minimus!!! :-D
Sheol miatt csak azt irom, hogy tetszett!!! :-D
A megrögzött Mekk Elek fanatikus banda utolsó 3-4 alkotása rendre szerepelt a HP-n. Én - szinte - mindig egy remek 4-essel jutalmaztam őket. Most sem lesz ez másként; gyengébbnek nem gyengébb a többinél, előrelépés nem történt. Viszlát egy év múlva!
Az album címe kapja a két pontot - tökéletesen leírja a zenét.
Ezt már poénként is gyenge... a harmicnyoccászezredik dúmolós lemez némi fekete sziruppal.
Kár volt ennyire túljátszani a lemezt. Ez az ösvény baromi kacskaringós és nem vezet sehova.
Marhahosszú és marhaunalmas.
A Polaris totális jellegtelensége miatt nem vártam sokat a tolkkitlanított Strato-tól. Talán ezért is kaptam fel a fejem az Elysium-ra. Először az lepett meg, hogy több lemez óta először nem irritál Picipalkó hangja. A "védjegyének" számító fals frazír-áradatot szinte teljesen elhagyta. A zenét pedig kiválóan összerakták; nincs feleslegesen terjengős fogalmazásmód. Nem ez lesz A Strato lemez, de egy lépés a jó irányba.
Ez a zene szerintem akkor élvezetes, ha zúzás mellett vagy az ének, vagy a gitár olyan dallamokat hoz, amit nem bír kiverni az ember a fejéből. Az ATS esetében egyik sincs meg, a tempót sem variálják. Érdekes megfigyelni, hogy az egymás után következő To The Republic és The Third Reich számoknál ugyanazt a csipegetős témát/tempót alkamazzák - szinte összefolyik a két szám.
Felhőt kovácsolni kábé olyan lehet, mint fingot hámozni. A barna szín a borítón adott, vagyis megvan az irányvonal. Már csak egy ehhez illő pontszám kell…
Ezt a típusú zenét sosem fogom megkedvelni, no de gondolom ez a legkisebb gondja a szabadesőknek. :)
A szokásos Belphegor minőségről beszélhetünk, tartják is magukat szépen a másfél évenkénti megjelenéshez, ami nem feltrétlenül rossz, de évek óta az idei tűnik a leggyengébb művüknek!
Gyanítom hogy a korábbi lemezeiket csak azért értékelem sokkal jobbra, mert az évek alatt már csilliószor hallottam, és a kevésbé jó részeket is kívülről fújom azokon. Majd idővel jobban megtetszhet a Psycho is, de ez a 8 pont nagyon a minimum ami adható!
Nem árt hogyha egy kicsit bódult állapotban hallgatja az ember, úgy különösen tud működni. (mi nem?...)
Egyelőre még nem tudom hogy a többiek mi kiemelkedőt látnak egy súlyosan lerágott csontként jellemezhető zenei világnak eme jeles képviselőjében, de még próbálkozom! :D
Nehéz egy órán vagyok túl. Az biztos, hogy aki erre az albumra jó pontot tud adni, az igazi imádója a stílusnak. Nekem sok mindennel gondom volt, inkább nem is sorolom...
Egy hete próbálkozom vele hogy hátha megkedvelem, de kár volt a beléfektetett fáradozásért.
Kotipelto angolkiejtésétől még mindig futkos a hideg a hátamon! Zeneileg amúgy vannak finomságok, csak kár hogy a védjegyszerű power-himnuszok eltűntek.
A deathcore és a death metál közt vagyunk féluton, igaz hogy a vokál egyértelmű hogy merre húz!
A borító bámulásával el tud időzni az ember, kellemes fostosbarna színvilágú :D Általában viszont keresem a zeneiséget egy alkotásban, itt viszont csak nyomokban találom.
Bár ez a fajta énekhang a kajabálós vokállal meg a német nyelvvel nem a kedvenceim, maga a zene etalon szintet képvisel! De a már említett (számomra) negatívumok miatt még nem tudom mennyire válhat hosszútávú kedvencemmé!
Tavalyelőtt októberben 7 pontot kapott tőlem az akkori lemezük. Azóta ők sem játszanak jobb zenét (sőt), én pedig egyáltalán nem kerültem közelebb a Belphegorhoz.
Kaotikus zagyvaság, ami csak egyre feljebb és feljebb nyomja a vérnyomásom. A saját egészségem megőrzése érdekében felfüggesztem az ismerkedést...
Huhh, látom jó kör ez a mostani is! Viribusunitis kommentje akár még egy kiadói promószövegnek is elmenne! :D
Konkrét problémám az, hogy nem rendelkeznek a számok valódi karakterrel. Ha a számlistát felcserélnéd, és minden számot hátulról játszanál le, észre sem vennéd a turpisságot.
Jófajta karcos énekhang, slágeresség, kifejezetten megjegyezhető számok, minden a helyén!
Valószínűleg ha nem Izlandiak lennének, akkor kevésbé lenne kuriózum jellegű az anyag. Ha esetleg valami egyedit is tudnak alkotni, arra nagyon sokan felkapnák a fejüket...majd legközelebb talán.
Olyan régen adott ki értékelhető lemezt a Strato, hogy idejét sem tudom így hirtelen. A Fourth Dimension még mindenképp ász volt, de az ezredforduló óta két fillért nem ér az egész!
A core-os beütés tagadhatatlan, ettől függetlenül messze nem rossz!
Ez bánatmetál a javából!
Egy-két valóban ügyes momentumon kivűl ugy kb. semmi nem ragadt.
Nem tudok egyértelmű véleményt formálni.Egyszer zseniális koncepcióval biró mestermunka,máskor idegesitően mesterkélt fércmű.Mindenesetre minden meghallgatás érzelmeket gerjeszt,ami csak az igen különleges albumok sajátja
Ennek pedig működnie kellett volna.Egyedűl az elején a Black Sabbath-os eső-harang párosnál indult be a léggitár,a végén már ehhez is fáradt voltam.
Nem stilusom+a finn rasztákat fegyházzal büntetném,,a szintivel viszont nincs bajom.Minőségi produkció,melynek értékállósága erősen megkérdőjelezhető.
Ennyivel tudok beszállni az öreg megsegitésére.
Az egyébként nagyon találó Eigi Hefr a Augu,Unnskids Komit Sidan cimmel rendelkező műremek monoton kántálásától stroke-ot kaptam.Minden más nagyon rendben van.
Nomen est omen.....
Ide most semmi pozitivat nem tudok irni,a többit meg ugyis hallja mindenki
Az igazgyöngyért bizony mélyre kell merülni.Kiváló debüt.Maximus.
Avantgarde,post-black-death-doom zseniális keveréke,csak ugye német....
Hibáztak ők valaha is nagylemezzel? Annyi ellenpéldát tudnék mondani amikor a gyors tempó a minőség rovására ment...
Azt hiszem a 7 ponttal ki lehet fejezni azt, hogy ideig-óráig tetszett, de mikor lepörgött nagyon nem hiányzott.
Kicsit blackesebbre véve a figurát, lásd 4. track, egész komoly potenciál lehetne bennük. Pár bénább dolgot leszámítva mint az olcsó műszimfó betét, rendes ének, nem is rossz a végeredmény.
Nagy kedvelője vagyok a melodic death metáloknak, de abban nagyon egyet tudok érteni hogy az elmúlt pár év lemezei ebben a stílusban mérföldekkel elmaradnak a 95-2005 közötti időszak lemezeitől. A MyGrain is csak egy korrekt utánérzés, ami egy felállított rangsorban kb. kismilliomodik bandaként elfér.
Sikerült jobbnál jobb szólókkal telepakolni ezt az egy órát, igazi negatívumot nem is tudnék mondani amúgy, vitaminokban gazdag tápanyag ez a prog-fanoknak az tuti!
Azért merészség 8-10 perces számokban gondolkodni, mert ha nincsenek megközelítőleg Moonsorrow-i dalírói képességek /és egyáltalán az a képesség, hogy mozgalmasan tudják kitölteni a rendelkezésre álló játékidőt/ , akkor nagyon kínos lehet a végeredmény. Nem egy olyan számot tudok mondani, ahol gyakorlatilag semmi nem történik...
Egyenesági leszármazottja a Polarisnak - amivel lehet hogy meg is pecsételik a hosszútávú sorsukat. Próbálják progresszívre venni a dolgot, de baromira nem is áll jól!
Intenzív és precíz játék, bika megszólalás, de ezekért még nem jár jó pontszám! :)
Talán érdemelne többet, de ez velem teljesesen inkompatibilis zene.
De jó amikor felbukkannak tökismeretlen bandák, és egy ilyen csodával lepik meg a zenehallgatókat. Az ilyen csodákból egy évben nagyon kevés akad, ezért is gondolom csont nélkül tíz pontosnak.
Meg vannak az értékei, de mégsem érzem tízpontos anyagnak.
Biztosan megfelelő elmeállapot kell az élvezetéhez. Csak melyik az ép vagy a zavart vagy a teljesen becsavart?
Már korábban is írtam, hogy ez a kiadó nem tud mellé fogni, főleg doomos esetekben. Ez is egy méregerős zenei csemege.
Az előző lemezük több emlékezetes pillanatot tartogatott, pl. az első 4 szám most is rajtafityeg a memoriakártyámon. Ez az új, egyszerű című korong sem gyenge, tehát soha rosszabbat.
A borító miatt már az előző kör alatt beszereztem és megismerkedtem a koronggal. Nem vagyok nagy ismerője a műfajnak, de engem egyes részek egy picit a Symphony -X-re emlékeztettek. Az "értőknek" biztosan jobban fog tetszeni, mint nekem.
Szerintem a stílus szerelmeseinek tetszeni fog. Igen hangulatos lemez és a pontszámom nem is lehet kérdéses, ha már tobbször is megpróbáltam bejuttatni a Hp-ra.
Az Episode-Destiny-Infinte hármas a kedvencem a Strato gyűjteményből, aminek színvonalától elég messze áll az Elysium. Arra talán jó, hogy akik nem ismerték eddig a csapat munkásságát, akkor ezen értékelések olvasása közben kedvet kapjanak a klasszikus Startovarius darabokhoz. Ezért talán megéri végig füleleni az Elysiumot.
Nem tudom, hogy ez mennyire metalcore vagy deathcore, de ha a kettő közül valamelyik, akkor - szerintem- az utóbbi időben a legjobb darabja, amit volt szerencsém vagy szerencsétlenségem hallani.
Az biztos, hogy az előző 12 hónap során jelent meg ennél kiemelkedőbb postmetal- sludge anyag, de az is biztos, hogy mivel csak január közepe van, lesz ennél jobb lemez idén is. Viszont a Queen on the Garbage..., és a kicsit a Mission: Impossible-re hasonlító kezdésű Boot nálam tíz pontos telitalálat. Összességében kilenc pontot simán megér.
Azt hiszem ez a pontszám mostmár maradandó lesz (egy kicsivel előbb kevesebb volt 1 pöttyel). Szóval ahogy mondtam a "világmegváltást" vártam (a sok 10-es láttán), nem jött, de ahhoz képest azért jó album. Az első számot mindig "átugrom": nem szeretem, ha komolyzenét vegyitenek a black metállal. Külön-külön jó, együtt nem. A BalázsZé által emlitett dal fülbemászó, a többi nem maradt meg.
Zseniális agy ez a M.Fabban! Ez az album egy aprólékos részletességel felépített remekmű. Egy egységes egész. Aki érti, hogy miről szól, az nem fog csodálkozni semmin sem! A Légy maga a Mester; márcsak ezért se csapnám le szegényt... :-)
A művészkedő, vinnyogós éneklős-részek az idegeimre mentek, amúgy zeneileg nagyon rendben van.
Én kimondottan szeretem a szintetizátort, sőt, épp ma csináltam egy bugyuta kvízt, amiben pont az volt az egyik kérdés, hogy milyen hangszeren játszanék szívesen :) Persze a kvíz végeredménye az lett, hogy nem való nekem a zenélés, inkább egyek csokit :( Tetszik a lemez, szívesen hallgattam (és fogom még...)!
Egyből a kezdő nótánál Yngwie M. hatást véltem felfedezni, ami nem is olyan rossz, mert én nagyon szeretem a Mestert. Nem esett nehezemre végighallgatni, pedig elég terjedelmes, de most valahogy nem éreztem az időt. Mondjuk nem is ültem neki szó szerint, csak úgy tettem-vettem közben.
Nekifutottam párszor, de nehéz falat ez nekem. A muzsika eléggé monoton, az egysikú dalolászás meg idegesítő. A sipákolós meg főleg... Sok benne az üresjárat, én az ilyen zenét nem tudom élvezettel hallgatni.
Nem ismerem a zenekar előéletét, így nem tudok hasonlítgatni az előző lemezekhez. Nekem kellemes perceket okozott, jó volt hallgatni. (Kb. annyira tetszik, mint korábban a Kamelot, de azt megjegyzem: ott sok volt a művészkedés, itt meg nem érzem, és ez pozitiv).
Nekem nem jön be ez a vadtulok-vadulás stílus: inkább maradok az érzelmes többinél.
Ma fél ponttal többet kell adjak: ugyanis azon kaptam magam, hogy újra meg újra ezt hallgatom. No igen: időt kell adni neki. Aztán felfedezed benne a rejtett szépségeket.... /Ezek a srácok nem valami Greenpeace aktivisták vagy vmi hasonló?/
Különleges és szép zene; kár hogy az énekes férfiú nem illik bele a képbe (hangilag). Én valami teljesen más stílusú vokált tudnék elképzelni ide, mint ezt a kiabálóst. De úgy látom nemcsak én vélekedek így...
Sosem jött be a muzsikájuk, de ezt még a jobb pillanatok közé viszem.
Te atyaég! :) A blackes részek sem épp a gyenge idegzetűeknek való, de amit az elektronikával művelnek, attól még a hajam is kihullot ijedtemben. :P Egyébként rohadtul hiányzik innen Csihar, azért mégiscsak tett bele egyéniséget ebbe az egyébként cseppet sem közönséges zenébe.
Erről meg az Öröm zenekar ugrott be mindig (pláne a suttogós hörgős hibrid keverék ének miatt), de annál ez sokkal "vidámabb". Erősnek erős.
Ugyan azt mondtam, hogy kihagyom ezt a kört, de ez az anyag meggyőzött! :D Sikerült a két legkedvencebb bandám, a Scar Simmetry és a Dark Tranquillity legjobb elemeit összeelegyíteni, úgy, hogy a finn elemek egyáltalán nem zavaróak benne, sőt, talán nincsenek is. Nagyszerű munka! :)
Elég unalmas, csak a szólók mentik meg a teljes elalvástól.
Sótlan sajnos. Már a folk mezőnyben sem lehet már újat mutatni, kifáradt ez a műfaj is.
Ez mi? Semmi Strato-jelleg, Kotipelto is teljesen máshogy énekel, mint ahogy már megszoktam tőle (fel sem ismertem, úgy kellett utánanéznem, hogy vajon ki a franc énekel). Nekik biztos bejön ez, amit csinálnak, de Tolkki nélkül a Strato ugyanaz, mint a Sepultura a Cavalera tesók nélkül: a zenekar lelke nélkül már egyáltalán nem ugyanaz. Biztos jó, meg minden, de Timo nélkül ez egy nagy semmi. A Polaris még jó volt, de ez... hát nem tudom, nekem nem tetszik. NEm hiszem, hogy ezzel az albummal visszanyerik a köznségüket.
Miközben hallgattam, nem tudtam kiverni a fejemből az Unearth és a Job For a Cowboy nevét. Viszont ez a másik kettő körökkel verték meg jelen delikvensünket. A HP-t hetek óta ostromló metalcore-mezőny eddigi leggyengébb darabja.
Na, ez aztán egyszerre gonosz és mocskos is egyszerre! De néha azért megárt a sok a jóból... :)
Úristen. Ez igen jó zene! :D És anna is örülök, hogy nem erőltetik agyon az azóta igen elcsépelt angol nyelvet, hanem szép anyanyelvükön is elhangoznak a szövegek. A borítóért kár (5 hét kenyéren és vízen élő koplalással büntetném a kitalálóját és azokat, akik rábólíntottak), mert igazi kincs lapul ebben az anyagban, csak emiatt szerintem igen sokan nem fogják meghallgatni, mert elriasztja őket ez az igénytelenség. De ami benne van, azt mindenkinek meg kell hallgatnia! :D
Sechs punkt(um) :D
Még hogy a VIII mi a f@sz!?:D A lemez legjobb dala! Azért a többi se kutya. Csakis erős idegzetűeknek ajánlott! De azoknak nagyon!
Egyelőre még ez sem bizonyíték, csupán ígéret...
Tény, hogy hallottunk már sok ilyet, de a magas minőség szerintem megkérdőjelezhetetlen. Gyakorlatilag az összes dalban benne van a sláger-potenciál.
Ennyit tud adni az Öregfiú az öregnek...:P
Bár nem én vagyok a banda célközönsége az tuti, mégis el kell ismernem, hogy találhatóak nagyon ígéretes dolgok is a lemezen. Viszont az ifjonti bizonyítási vágy, és a szokásos gyermekbetegségek leküzdése, kikúrálása után merem állítani, hogy több ember érdeklődésére is számot tarthatnak, mint ezúttal!
Ugyanannyit tudok nekik ajánlani, mint az előző lemezükre. Ízetlen, bűzetlen, de még fogyasztható (a kérdés, hogy meddig...)
Az első 5 nóta annyira egybe folyik, hogy azt hiheti az ember, hogy ugyanazt a (sz@r) tracket hallgatja már negyed órája. Azok alapján kemény 2 ponttal jutalmaztam volna ezt a nagyszerű teljesítményt...Aztán a kis instru átvezetés után minőségjavulás következik be. Na jó, azért ne gondoljunk semmi eget rengetőre, de annyira elég volt, hogy megduplázzam az első etap alapján kigondolt pontszámomat.
A lengyelek ebben a stílusban sem vallanak szégyent, de továbbra is úgy gondolom, hogy progban a legerősebbek!
A nyitó nóta első pár másodperce alapján (sőt aztán később is több helyen) az első két lemezes Blind Myself neve is beugrott, aztán jön az Amorphis-ízű gitártéma, és még annyi minden finomság egy dalon belül, hogy csak pislogok! Olyannyira magával ragadó a lemez, hogy még a német nyelv sem zavart ezúttal. A borító pedig nagyon kifejező (kicsit Enter Sandman-feeling:D) és egyáltalán nem igénytelen. Azért halkan megjegyzem, hogy a Café of Lost Dreams, tehát a nyitó dal a legerősebb a lemezen...Na ezért nem max. pont.
A Lucifer... albumuktól kezdve kedvelem a munkásságukat, számomra ők ötvözik a tökéletes black/death keveréket. A tavalyi albumuknál érett meg bennem a gondolat, hogy ok, továbbra is tök jók, de mintha már csak ismételnék önmagukat. Most viszont még a Bondage... lemezüket is felülmúlták, iszonyat üt, amit összehoztak... Továbbra is hozzák a megszokott darálásokat (fanoknak csalódás kizárva), megspékelve stílus keretein belül "megengedett" óriási dallamokkal, témákkal - talán még az eddigi dolgaiknál is jobban eltalálva.
A 2006-os Generator megpihenése után egy óriási albummal tértek vissza a srácok, beindítva újra a mechanikus monstrum gépezetet! Elsőre nekem sem tűnt kiugrónak, de túl a 30.(!) végighallgatáson jöttem rá, hogy most először nem hiányzik belőle Csihar! (Nyilván nincs azon a szinten az ének, de hozza az elvárhatót). Akinek meg több hallgatás után sem jön át a lényeg, akkor kár vesztegetni az idejét. Számomra 2010 Év Albuma volt, elfogult vagyok, de hát ez van!
Egy kis My Dying Bride, egy kis EZ+AZ... Jónak jó, el lehet hallgatni, csak saját témák hiányoznak, mert mindent hallottam már valahol (akár 1 az 1-ben). Még nagyon az út elején járnak.
Számomra a MyGrain albuma olyan, mint a használt ruhákkal teli szennyestartó aljában levő koszos zokni: kivetnivaló! Ráférne egy mosás, majd utána újra kéne húzni (egy tiszta lábra).
Korrekt, de hallottam már izgalmasabbat is, háttérzenének lenne jó nekem, de arra meg találok mást.
Friss csapat lévén megvannak a gyermekbetegségei (könyörgöm, mondja meg valaki az énekes srácnak, kerülje már az üvöltözést - mert a tiszta ének, és szimpla károgás rendben van), amúgy vannak kifejezetten jó témák, hangzás is ok, egy erős 8-asban megegyeztem velük! (Néhol a Skyforger, Falkenbach neve ugrott be, ami bíztató előjel, csak náluk kevesebb a népi hangszer, és bátrabban használnak black metálos elemeket, mint az említett 2 csapatnál)
Korábbi munkásságukat nem követtem, azok biztosan jók, ennek is vannak értékei, de én arra kényszerülök, hogy felhúzzam az egyujjas kesztűt, és DELETE gomb.
Valóban lerágott csont, az az egy-két rajta maradt húscafat volt csak ízletes, de az is olyan mint a kutyának a csont. Kutya viszont nem vagyok, véleményt tőlük kikérni nem tudok, amúgyis ugatnak azok mindenre... a madaraink viszont le vannak sokkolva :) Jah, hogy a zenéről nem írtam semmi konkrétat? Nem maradt meg bennem semmi, ennyi.
Maga a zene jobb mint a borító, és a bélférgek, de mint ahogy az utóbbiból nem kérek, és az előbbi sem fogott meg, ezért szégyenszemre örökre száműztem a házam tájékáról.
Emp ajánlásánál is írtam, hogy zseniális album, első hangtól az utolsóig tökéletes! A pontszám magáért beszél. (Minőség fordított arányosságban van borító "szépségével", de ezt jelzi a rajta lévő figura is)
Igen, punktum! :-D
Elég nehéz muzsika, sok hallgatást igényel, de nagyon rendben van! Sokadszorra előjönnek a finom megoldások.
Nagyszerű, változatos anyag műfaján belül, újabb tehetséges bandát ismerhettünk meg velük. Szinte 10. :-)
Semmi érdekeset nem véltem benne felfedezni. Legalább ezer tökugyanilyen látott már eddig napvilágot.
Magam elé képzelem az unott arcukat, ahogy feljátszották ezt a nagy, üres semmit a stúdióban... Ilyen semmitmondóan unalmas és ráadásul terjengős prog lemezt rég hallottam.
Vannak még gyermekbetegségei, de az összhatás nagyon jó és ígéretes tekintve, hogy debüt. A kántálós számot tényleg nem lehet élvezni nyelvtudás nélkül és az egész hosszából is le lehetett volna faragni valamennyit, de ennek ellenére többször elő fog kerülni.
A sok remekbeszabott Strato lemez után ez már csak pénzszagú erőlködésnek hat számomra sajnos.
Monoton darálás ordibálással. Kösz, inkább nem...
Jó post-sludge társaságában jól elvagyok, de ez nem annyira jó post-sludge :-) Nem érzem igazán a hangulatát, unalmasabbnak találom az átlagnál.
Hatalmas muzsika, nem tudok egyebet tenni, mint meghajolni nagysága előtt! :-)
Punktum!
Droidok fáradt olajat isznak a szent kehelyből ezzel áldozva a Nagy Turmixgép elött
Epikus doom,agresszív death,gonosz black kirohanásokkal! Jó,annak ellenére hogy a hosszú nótákat akár harmadolni is lehetett volna!
Eurovizio metal!!
Szépen eldöngicsélt itt nekem,talán még isten keze is megérintett közben!
Bálnavadászok dics éneke a szellemekhez! Sajnos nem jött le.......de nem is vagyok izlandi!
A náhány nappal ezelötti hangszál műtétem után sajnos nem tudtam ágyon ugrálva képzeletbeli mikrofont markolva a csorda vokál szekcióhoz csatlakozni, de mind e mellet nem rossz lemez ez!
Ha ez annyira deathkór-os lemez,akkor jöhet a többi is! Sztem ebbe annyi a kórság mint a körmöm alatt amikor bányászom a bubucot! Mi az ahhoz képest amikor wc után nem mosok kezet és neki állok fött kukoricát kajálni! Kétségtelen ragadt ide egy kis core de én szinte észre se vettem!
Downloads...winamp...lomtár.
Nincs valami gusztusosan csomagolva,de nálam dobogós! Ronda és finom!
Ez, az utóbbi három albumukkal együtt a Blackened Death Metal tökéletes példája.
Akinek a Polaris tetszett, annak ez is fog.
Azt hiszem, ez a lemez nemcsak az idei - alig elkezdődött - év eddigi legjobbja, de egész évben nem sok jobb várható.
Futurisztikus black egy minden tekintetben eredeti zenekartól. A következő lemeztől egyenesen félek.....ezt még éppen képes voltam befogadni! Ott bármi lehet....
Számomra teljesen ismeretlen francia banda akkora debüt albumot dobott piacara, hogy most is az államat keresem. Epikus death/black/doom elemek igen invenciózus elegye. Óriási!
Nagyszerű zenészek, kellő háttér, közepes dalok, lassan lecsengő cirkusz. Mára már a korábbi kedvenceimet sem hallgatom ebben a stílusban...Vajon mi lesz veled MDM?
Ártalmatlan. A fiúk csináltak egy lemezt maguknak, ami arányosan szól, nem rosszabb a műfaji átlagnál és engem sem zavar, mint háttérmuzsika.
Nem a szokványos oldaláról közelítik meg a témát, az egyszer biztos. Nem is egyszerű végighallgatni, de egy roppant mély, autentikus gyökerekkel rendelkező folk/black albumot ismerhettem meg. Kiváló!
Van olyan lemeze a csapatnak, amire most is simán adnék 8-ast. Azt hiszem, be kellene fejezniük...
Én sem tartom kiugró munkának. Inkább a hangszerelési megoldások tartották ébren a figyelmem, mint a dalok.
Sötét ló a hp-n. Postmetál/sludge közegben tavaly sokkal jobb lemezek is kijöttek.
Egy korábbi lemez miatt nem sok jóra számítottam, de végülis tetszett. Ez sem tucattermék. (Kár a német nyelv használatáért...)
Szerintem az utobbi lemezeket felül mulja ez az anyag vannak igen jó pillanatai de vannak egyhanguak is. Nekem akkor is megérdemlik a 9-est!!!!
A Walpurgis Rites zeneileg egy elég gyenge album volt tőlük, kivéve a címadó nótát, mert az az egyik legjobban megírt matériájuk. Az új anyag túllép még a Bondage...-n is, nagyon ütős lemez, a koncepció nem sokban tér el az eddigiektől (ami csak jó), de sokkal hatásosabb.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 172. 173. 174. 175. 176. 177. 178. 179. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2011. január 29.
Sheol baathory bahon BalazsZe bush Caayn chipmonkey Critical_Message csokiice insomnium jpeter Linci nesthor ∑:
1. Sheol
Todtgelichter
Angst
9.5 9 7 9 8 4 9 5 8.5 10 8 7 10 8.2
2. Pistike66
Belphegor
Blood Magick Necromance
7.5 7.5 7 7.5 7 4 7.5 4 5.5 9 8 8 7 7.6
3. viribusunitis
Cebren-Khal
A Mass of Despair
9 8 6 8.5 7 3 8 3 6 7 9 7 8 7.2
4. baathory
MyGrain
Mygrain
6 8.5 7.5 8 9 7 4 5 7 7 7.5 8.5 10 6.9
5. jpeter
Arstidir Lifsins
Jötunheima Dolgferð
8 8 5 9 6.5 4 6 7 8.5 5 10 5 7 6.9
6. Perszepeta
Aborym
Psychogrotesque
8 7.5 5 6.5 7 2 8 3 7.5 7 6 9 7.5 6.8
7. bahon
Anthriel
The Pathway
4 5 9.5 9 7.5 6 4 9 8 8 7 7 7 6.7
8. csokiice
Forge of clouds
Forge of clouds
5 6.5 4 6 4 3 4 8 10 2 9 9 8 6.1
9. Caayn
Stratovarius
Elysium
5 6 9.5 8.5 6 8 6.5 4 5 3 5.5 8 3 5.8
10. rudolftor
As They Sleep
Dynasty
4 4 7 6 7.5 4 6 7 4 6.5 7.5 4 6 5.8
∑:
6.6 7 6.8 7.8 7 4.5 6.3 5.5 7 6.5 7.8 7.3 7.4 6.8
Caayn 2011. január 29., szombat, 15:30
Caayn
Csatlakozott:
2004. szeptember 3.
Hozzászólások: 2224
Válasz emp üzenetére:

Remélem Caayn azért élvezed a HP-t! (hrhr)


Ennyi sör/bor még nem kellett, hogy kibírjam... (hrhr)
De azé' itt vagyok. (gun)
oldboy 2011. január 29., szombat, 11:04
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Válasz bahon üzenetére:


Kap is rétest estére!

Csak nehogy sörétest kapjon! x|
Inkább (b) rétest! (hrhr)
bahon 2011. január 29., szombat, 10:57
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Válasz Linci üzenetére:

Caayn nagyon katonásan lépked ! (hrhr)
1-2-1-2 helyett 3-4-3-4

Kap is rétest estére!
Linci 2011. január 29., szombat, 09:53
Linci
Csatlakozott:
2010. április 28.
Hozzászólások: 3130
Caayn nagyon katonásan lépked ! (hrhr)
1-2-1-2 helyett 3-4-3-4
oldboy 2011. január 29., szombat, 09:50
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Válasz emp üzenetére:

Remélem Caayn azért élvezed a HP-t! (hrhr)

Jajjj de élvezem én a HP-t, sálásálalalalláááá.... :-p
emp 2011. január 29., szombat, 09:46
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Remélem Caayn azért élvezed a HP-t! (hrhr)
--
"welcome my son, welcome to the machine"
oldboy 2011. január 29., szombat, 09:12
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Válasz insomnium üzenetére:

Hú oldboy, hihetetlen hogy a Todtgelichter kapcsán arra a két bandára asszociálsz, én az életben nem tudtam volna őket összefüggésbe hozni a német bandával. (knifed) |-D

(hrhr)
Hiába no, nagyon tudok! (6)
insomnium 2011. január 28., péntek, 22:58
insomnium
Csatlakozott:
2008. január 14.
Hozzászólások: 200
Hú oldboy, hihetetlen hogy a Todtgelichter kapcsán arra a két bandára asszociálsz, én az életben nem tudtam volna őket összefüggésbe hozni a német bandával. (knifed) |-D
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.077 seconds to render