Tetszik. Persze az énekes hangja néhány helyen próbára teszi az idegrendszert, de ez a stílus sajátja. Szépek a folkos/viking (dallamosabb na) részek, kiválóan megtalálták az egyensúlyt a metalos szakaszokkal.
Gyenge ének, gyakran öncélú témahalmozás.
Tökéletesen találó erre a zenére Seppo (dobosuk) kijelentése, miszerint: "If it bleeds, we can kill it."
Amikor nincs esztelen cséphadarás - vagyis a vihar-mánia alábbhagy - , egész hallgatható lemez, kiváló megszólalással és gitárjátékkal.
Hiába az érezhetően minőségi zene, ha az több mint egy órán át már idegesítőbe megy át. Az énekes meg énekel is meg nem is, hozza a thrash vokalizálást is meg nem is - jó lenne, ha eldöntené, hogy mit is akar. Ez a két tényező rendesen nyomja lefelé a pontszámot.
Az új Gamma Ray megjelenése előtt jól esett ismét minőségi germán metalt hallgatni. Amig a BG ott tart ahol, a Savage Circusnak lesz lehetősége előre lépni.
Hö, fej felkap... mi ez... Őrölnek tisztességesen, ráadásul a dallamokat sem felejtik el. Mivel a Panterát a Cowboys-ig követtem, a Godsmack-ról meg azt sem tudom, hogy eszik-e vagy isszák, nekem ez frankón bejön. Ó, az édes tudatlanság. :)
Bírom, hogy a POS nem állít fel korlátokat, szem előtt tartva a muzikalitást. Azt csinálják, amihez kedvük van, és ezt lehet érezni. Jó kis cucc ez az EP, de - gondolom - nagy durranás majd a nagylemez lesz.
Hatalmasat fejlődött az előző (első) lemez óta az amcsi banda. A hangzás most már az elfogadható kategóriába sorolható, viszont továbbra nincsenek dalok, agyba ragadó melódiák. A hangszeresek és az énekes is inkább a szürke átlagot erősítik. A hangmérnök mellé még mindenképpen be kéne szerezniük egy dalszerzőt.
A kétségtelenül izgalmas és eredeti ötletek mellett bőven van ami szúrja a dobhártyámat. Például az ótvar gagyi szintiszőnyeg, a másoknak is szemetszúró sokszor feleslegesnek tűnő kappanrikácsolás, illetve a fenehosszú számok egy részébe bőven szorult stílusgyakorlatként egy-két klisés, felesleges témázgatás is.
Felettéb idegesítő sznob művészkedésre futotta most Ishan mesternek az erejéből. Van itt minden, Solefald, Opeth, Biomechanical, Dream Theater utánérzések és sallang és sallang és sallang...
Olyan mint a rotációs kapa. Szántani szánt, csak nem vág mély barázdát!
Érdekes, izgalmas és a kópia pillanatok (pl.:Garm énekének másolása) ellenére is őszintének ható képződmény.
Érett, zamatos, kései cseresznye. (ami ha sokat nyüstöljük, jóféle pálinkává vedlik át!)
Ez olyan mint a Neki, a Recbuk, meg az Adios "márkájú" bóvli utánzatok. Van aki bekajálja, a többség meg csak megmosolyogja.
A teljességgel identitászavaros bagázs előző "Pantera tribute" Venom and Tears albuma viszonylag sokat forgott nálam és kíváncsi is voltam, hogy mi fog a Deathless-en történni. Hát megírták a saját Godsmack albumukat. Ismét totális kópia, egy fokkal elmaradva az eredetitől, de korrekt, hallgatható az összhatás.
Amit a csapat a Perfect Element I-ig letett az asztalra, az tökéletes! Amit utána, az bámulatos. Az az érzésem, hogy a friss anyaggal ismét egy meghökkentő, sokak által fel nem fogott gyöngyszemet alkotnak meg a srácok. Így egészséges. A Be varázsát, a Scarsick maró társadalomkritikáját felesleges megismételni. Egyébként sokkal több kapcsolatot mutat a zene a Concrete Lake korszakkal, mint az utóbbi két albummal, csak a koszosra vett hangzás mögé kell(ene) látni!
Tudom ám én mi folyik itten! Szépen kitenyésztik az Ozzy klónokat, és a legtökéletesebbet majd a mester arcképére operálják, így teremtve meg az örök folytonosságot, Kim Jong-Il-i magasságokba szökve! Hát ez van kéremszépen!
Zenekar a nagyszobában, énekeslány a zuhanyzóban, nagymama pedig a kandalló előtt kötöget.
Zenei orgazmus az egész album. Az elszállós, bluesos gitártémák simán elférnek a pogány feketefém mellett. Tökéletes! Komolyan!
Méltó zárása a trilógiának. Még érnie kell, de a debüt jobban tetszik perpillanat.
Becsületes aprítás. Nem túl emlékezetes, de egyszeri hallgatásra mindenképp jó.
Hát ennek egy-két hallgatás kevés, s nagyon időm nincs többre, ezért maradjunk ennyiben.
Az első két albumukat is szerettem. Jóféle bay area thrasht rejtett mindkettő. A harmadik sem okozott csalódást, a Testament-utánérzés azért befigyel, és ez nem hátrány.
Szórakoztató Blind Guardian-tribute zenekar saját dalokkal.
Előítéleteket félretéve ez egy jó zenét rejtő album.
Ez mi? Progresszív hippi zene? Nem vagyok ráhangolva az ilyesmire.
Még egy tribute-zenekar, majd egyszer talán egy kis önállóságot is belevisznek :)
Olyan, hogyismondjam...semmilyen. Volt értelme?
Csodás folk betétek sokféle különleges hangszerrel, ötvözve kitűnő pogány black metallal. 2009 egyik legjobb lemeze a műfajban!
Zseniális a pali, ezt eddig is tudtuk. Most pedig már pláne tudjuk. :-) Ilyen izgalmas, fantáziadús zenét ritkán hall az ember.
Tényleg nem valami változatos, de azért megzúzott rendesen.
Egységes színvonalú, jó anyag, de a tiszta ének valóban lehetett volna jobb is.
Szerencsére ez a lemez jóval fogósabb, változatosabb és jobb dalokat tartalmaz mint az átlagosan unalmas retro thrash lemezek, ezért kellemes hallgatnivalónak ítélhető.
Abszolút kiszámítható germán klisépower, a 3. szám után az ilyet már nehezen bírom elviselni. Aki jó zenét akar hallgatni Jens Carlssonnal, annak ajánlom inkább a Persuader lemezeit, azok letaglóznak. :-)
Teljes egészében nyúlás, de mint zene egyáltalán nem rossz. Énekes 100%-os Anselmo. :-)
Elég vegyesek az érzéseim, egyrészt a régebbi lemezeiket (Perfect Element I, Remedy Lane) jobban szerettem, másrészt viszont sok izgalmas momentum hallható itt. Kíváncsi leszek a teljes lemezre.
Nem jött be különösebben, karakter és emlékezetes dalok nélküli anyag, rövidesen egyetlen hangjára sem fogok emlékezni.
Nagyon semmitmondó zene ez, semmi olyan nincs benne, ami miatt később is érdemes lenne elővenni.
Kultuszzenekar természetesen. Vad és kiszámíthatatlan, autentikus és egyszerre mai is. Ott a helye minden gyűjteményben!
Progresszív, a szó legnemesebb értelmében, és mindenféle trendek felett áll. Csak nehogy divat legyen...!
Nincs semmi pöcsölés. Első ligás, technikás északi fém, magasszintű hangszeres teljesítmény, földbe döngölő, szaftos hangzás. Kíméletlen! Hallatszik, nem kezdők, a srácok.
Profi lemez egy profi bandától.Semmi olyat nem hoz, amire különösebben felkapnám a fejem, de az összhatás tetszik. Hallgatom is szorgalmasan.....
Az első dal túlzó Exodus/Artillery hatásaitól megijedtem, aztán a beérkező Testament fíling helyretett. A végére saját hangot is felfedezni véltem. A műfaj egyik alapvető csapatától azért többet várnék, minthogy szinte minden dalban felfedezzem az egykori pályatársak keze nyomát.
Megvannak a kellő hozzávalók, mégsem lett különleges ez a dalcsokor. Pedig nem kapkodták el a fiúk. Az a régi tűz már kialudt......
Állati húzos thrash/metalcore csemege, ahol a dallamos refrének is gondosan ki vannak dolgozva. Könyörtelen, mégis szerethető lemez.
Ez tipikusan az a zene, amit nem szeretek. Ez azért is érdekes, mert a korai lemezeiket elég sokszor meghallgattam. Úgy látszik eltávolodtunk egymástól....
Ehhhh, felejtsük el.....
A zenei alapok és a hang mintha külön életet élnének, nem is nagyon passzolnak egymáshoz. Ebben a stílusban fontosak az azonnal ható nóták, Ott még nem tartanak ők sem, de a sokszor szinte thrashes gitártémák azért pozitív irányba mozdítják a mérleg nyelvét.
