Szerencsére nincs túlzásba víve a csuhajkodás; ennyi folk elem még belefér nálam.
Egyszer meg bírtam hallgatni, de csak a szokásos progos virgázás, prüntyögés, férfi nyarvogás fogadott. Gyenge közepes.
Változatos, fogós doom/death dalok sorakoznak a lemezen amik megérdemlik az elismerést. Külön köszönet a Lights on the Lake dalért, amit az éteri női ének, majd a károgással kísért extrém begyorsulás tesz emlékezetessé.
Teljesen korrekt viking metal. Ezt még hallgatni fogom, az biztos.
Filmzeneként biztos hatásos - azonban képi világ nélkül ez több mint unalom.
Már azt hittem 50perc tömény csenddel kell megbirkóznom, amikor úgy 90mp után felsejlett némi zene, ami átment egy 7perces lassúba. Hát frankó kezdés... A tempósabb számokat még el is hallgatnám (pl. Teflon), de ez a sok belassult téma... Gondolom a srácok nem szenvedtek zöld-hiányban.
Max-nek lánya is lenne? :) Na legalább ilyen gitárjáték kéne az Incite-nek is: ötletes, nem agyonjátszott és zúzós.
A fogós dallamok hiányában ez csak erős közepes.
Lassan gördülő zene - ebben az álmosító időben nem szerencsés ilyet hallgatni.
Ezt nem tudom hova tenni... olyan semilyen. Zeneként nem köt le, sőt untat, mélázáshoz meg másmilyen stílust kedvelek. Sz'al leves...
Az öreg Max ilyen vén lenne, hogy már a fia is egy banda élén acsarkodik? :) Az Incite remek banda lesz majd, debütnek kiváló ez az agresszió-gyűjtemény. Van húzása a daloknak, a dobos állatul nyomja, Logan Mader pedig frankó kis hangzást rittyentett a fiataloknak. Ami nekem hiányzik az némi változatosság ifjú Cavalera énekében, valamint néhány pofás, nem elnyújtott gitárszóló.
Az uccsó két lemezzel nagyon nem jutottam dülőre. Az Új birodalom viszont már az első hallgatásnál letaglózott. Király cucc! Na ez lett "erősebb mint a halál" nem az előző lemez.
Max fia, lánya stb.! :) Figyeljetek az öregekre és tanuljatok!
A Manegarm egyike azon bandáknak, melyek szinte hibátlan pedigrével rendelkeznek. Az új korong sem tér el a jól bevált recepttől, hozzák a hoznivalót. Más szóval: pöpec.
Igazán semleges muzsika ez nékem, a plusz fél pont azért, mert látok benne potenciált :)
8, mert jó, de nincs lelkierőm indokolni...
A svédek új albuma azt a fajta muzsikát rejti, amely nem igényel sok agyalást, egyből betalál, köszönhetően a felpörgetett tempónak, fogós gitártémáknak és itt-ott feltűnő frankó szólónak. Felér egy liter energiaitallal :)
Előítéleteimet félretéve ez egy korrekt, semmiféle egyediséget, vagy újdonságot fel nem vonultató zene. Pont.
A doomot nagy általánosságban csak tisztán, kísérő nélkül szeretem, legfeljebb egy kis stonerrel, vagy érvágósabb hangulatban egy kis feketeséggel. Na de ezt a fajta deathes/doomos izét nem tudom hova tenni. Tipikusan nem nekem készült muzsika.
Plafonbámuláshoz, morfondírozáshoz, nosztalgiázáshoz kiváló muzsika. Pörgéshez kevésbé, de ez nem negatívum :)
Igazi energiabomba!!! Reggeli kelést simán felgyorsítja :D
Ez az első találkozásom a bandával, s a találka jól sikerült. Nagyon egyben van ez a zene: döngölés, fogós szintidallamok, megnyerő vokál, nekem ennyi elég egy jó góóót albumhoz :-)
Ez az első találkozásom velük, és jól sikerült. Akár heavy, akár thrash metál, ez biza jóó \m/
Viri szépen összefoglalta a lényeget, okosabbakat én sem tudnék mondani (a címadó nóta zseniális).
Itt kérem nem akárki énekel és nem akárhogyan. A Dead Can Dance munkássága hatalmas jelentőségű volt metalos szempontból is, és Lisa Gerrard szólólemezei nem sokkal maradnak el a DCD művei mögött, legalábbis minőségüket tekintve. Csodálatos.
Egészen addig tetszett, amíg meg nem tudtam, hogy aki énekel az egy férfi. :-P A hideg kiráz ettől a férfi énekhangtól és nem jó értelemben.
Az Incite-nál elmondottak nagyjából itt is érvényesek.
Szürkének és jellegtelennek találom.
Én kifejezetten szeretem az ilyesmit, itt kiváló dalokat hallunk, úgyhogy ez a lemez maradandó lesz.
Minőségi zene, csak nem nekem szól. Sajnos nem igazán tudok mit kezdeni ezekkel az instrumentális post-metal cuccokkal, számomra ezek legtöbbször hatástalanok, unalmasak maradnak.
Egy jó kis adrenalinbomba, nem sokkal több, de nem is kevesebb.
Néhány túl kommersz momentumot bőven kiegyenlít pár méregerős nóta (pl. Az elveszett világ, Még él a vágy) úgyhogy összességében ez egy jó lemez.
Jó, de messze nem olyan jó mint amilyen pl. a Killbox 13 vagy a ReliXIV volt. Ráadásul kissé hosszú is lett, valamivel rövidebben is el lehetett volna a dolgot intézni.
Első nagylemezük óta figyelemmel kísérem ezt a bandát, mert azonnal kedvenceim lettek. Az évek során mindig magas színvonalú lemezeket hoztak, kevés változással az irányzatban. Sajnos utóbbi lemezük a Vargstenen hangzása nem sikerült túl jóra, így nem is hallgattam sokat. Viszont ez az új lemez minden téren nagyon jól sikerült, így hetek óta állandó vendég a lejátszómban.
Ez mi akar lenni? Semmit nem tudok kivenni belőle, semmilyen jó hatással nincs rám.
Ennek a bandának mindig találkozom 1-2 rajongójával, akik ugyan teljesen korrekt és jó fej emberek, de a fanatizmusukat soha nem értettem. Valahogy így van ez, ezt a bandát vagy nem hallgatod, vagy oda - vissza vagy tőlük teljesen. Szóval egész biztos vagyok benne, hogy van ebben a zenében valami, de engem mocskosul nem tud megfogni, legtöbbször inkább idegesít.
3 album, 3x ugyanaz a pontszám, 3x faszom se tudja mi van. Egyik albumra se tudtam beindulni igazán, az Overkill gitártémái néhol a Slayer -re emlékeztetnek, a Decadenceben az énekkel nem bírok kibékülni, az Incite meg furcsán szól.
Először nem igazán akart megmaradni a lejátszóban, ugyan nem volt rossz, korrekt muzsika, de már sok ilyet hallottunk. Aztán jobban elmerengve... egyáltalán nem olyan rossz ez, hogy lehúzzam!
Előző epjükkel voltak gondjaim, de ez kínosan betalált! (-0.5 pont pár elbaszott részért)
Az első lemezükkel egyetemben ez is nagyon hangulatzene, szerintem nincs az az ember aki bármikor képes lenne meghallgatni. Viszont ha van kedv hozzá, akkor kényeztet rendesen.
3 album, 3x ugyanaz a pontszám, 3x faszom se tudja mi van. Egyik albumra se tudtam beindulni igazán, az Overkill gitártémái néhol a Slayer -re emlékeztetnek, a Decadenceben az énekkel nem bírok kibékülni, az Incite meg furcsán szól.
5 pont erre is mint a mars voltára, sokan szeretik, régi banda, de nekem egyszerűen soha nem jött be, egy számukat se bírom végighallgatni.
3 album, 3x ugyanaz a pontszám, 3x faszom se tudja mi van. Egyik albumra se tudtam beindulni igazán, az Overkill gitártémái néhol a Slayer -re emlékeztetnek, a Decadenceben az énekkel nem bírok kibékülni, az Incite meg furcsán szól.
Könnyen befogadható, azonnal ható dalok, feszes ritmusok, kerek hangzás, autentikus viking metál! Kell ennél több? Mindig, mindenkor...
Lisa rossz lemezt soha nem fog kiadni a kezei közül. Személye garancia a minőségre. Szóló lemezei azonban nem érnek fel a DCD szintjéhez (Brendan Perry zsenije?) Ajánlom mindenkinek, aki tartós barátokat keres!
Erőszakot kellett vennem magamon, hogy meghallgassam. Egy kis ideig képes lekötni, aztán csak-csak felidegesít. Hiába, én mást várok egy zenétől...
Jó kis lemez, mindenféle szélsőség nélkül, korrekt hangzással. Soha rosszabbat....!
Bevált formulán ne változtass! Na, ehhez ragaszkodnak is finn barátaink. Így azonban tökéletesen jellegtelen lett a végtermék. Valószínüleg csak hobbyzenekar, így újabb lemezre aligha számíthatunk. Jobb is ez így.....!
Sokszor meghallgattam, eleinte nem akart beindulni a gépezet, aztán ez lett a vége.
Kiváló anyag. Az utóbbi években egyre több ilyesmi zenét hallgatok és egyre jobban esik!!!
A név kötelez! Nagyon kellemes thrash, irdatlan groove-okkal az ünnepekre.....! BUÉK!
Bátran oda lehet tenni bármelyik külhoni produkció mellé a saját stílusában, nem marad szégyenben. Indulásukkor nagyon szerettem őket......ma már más vizeken evezünk....
Rosszabb pontot elvből nem adok egy OVERKILL-re, de ebben azért benne van egy kis csalódottság is. Egy újabb The Years of Decay-t vagy Horrorscope-t már nem fognak csinálni, de nem is szabad elvárni tőlük. 30 évnyi minőségi metál. Van, akinek ez nem elég?