Hiába no, még ezt a Symphonic Power Metal stílust is szeretem, ha egy jó hangú leányzó áll a formáció élén. :P Maria Breon pedig nagyon jól teljesít a lemezen, élmény hallgatni a hangját. Hibát persze mindenben lehet találni, jelen esetben jobb lett volna egy erőteljesebb hangzás, és a muzsikát is szabhatták volna kicsit rövidebbre.
Kurva szarul szól ez az anyag, de gyanítom, hogy egy túl korán elérhető webshit-be botlottam és a megjelenő CD majd nem ilyen lesz. Annyira zavar, hogy nem is tudok a zenére koncentrálni, ehh...
Ettől a lemeztől sem lettem a stílus nagy rajongója, de azért el kell ismerjem, hogy profik a srácok; semmiképpen nem a középmezőnyben tanyáznak.
Nem mondom, hogy a nótáktól lehidaltam volna, de azért jó kis retro hangzású doom metal album ez. Benne van az ősfíling, na. :D
Engem sajna zavart a túlzott Death hasonlóság, pedig egyébként ügyes munka. Akik nem ismerik az említett csapat életművét mert pl. annyira fiatalok stb. azoknak ez nem lesz zavaró tényező az biztos. :)
Eleinte azt hittem, hogy jobb album lesz, de aztán egyre jobban untatott és azon vettem észre magam, hogy alig várom, hogy vége legyen. Az utolsó, 20 perces szám tette be aztán végképp a kaput, de az egész albumon túl sok a semmittevés. Inkább a jó kis epic doom albumok, mint ez.
Az a baj, hogy hiába hallgattam meg jó sokszor, mégsem maradt meg belőle semmi. Az viszont pozitív, hogy próbálnak változatos zenét játszani, és nem az unásig kitaposott ösvényen járni.
Rohadt idegesítő zenei képződmény.
Nehéz mit mondanom erre, mert kurvára nem én vagyok ennek a célközönsége. Ez a darkos, elektronikus, férfiénekes, slágeres zene szerintem kiscsajoknak való inkább.:D Viszont nem idegesített, meg gondolom amúgy a minőséggel sincs baj, szóval ezt az 5 pontot okoskodtam ki neki.
Sajnos akaratom ellenére egyre előítéletesebb vagyok az amerikai bandákkal szemben. Persze nem is véletlen ez, hiszen az esetek nagy részében be is bizonyosodik, hogy nem véletlenül közelítettem fokozott óvatossággal irányukba. Hihetetlen, hogy ez az egyenüvöltés mint ének még mindig megteszi számukra. Ja, csak szólok, hogy ez a zene nem kemény ám, hiába gondolják annak, mert az nem itt kezdődik...
Ugyanazokat tudnám pozitívumként és negatívumként említeni, mint a többiek.
Oldboy szaktárshoz hasonlóan nekem is az egyéniség hiánya (hogy finom legyek) miatt nem jön be.
Kellemes. Se több, se kevesebb.
Még biztosan fogom hallgatni.
Meggyőző, még az egysíkú vokalizálás ellenére is.
A korai Black Sabbath érzés erősen jelentkezik. A Silence of Heaven meg szinte félelmetes. A pontszámot pedig a Doomraiser/kylesa anyagainak fényében módosítom.
Nem kedvencem a stílus, csak HP-k miatt szoktam ilyet hallgatni. Ez mindenesetre kiemelkedő, bár így sem fogom többet elővenni.
Annyira nem tetszik, mint Mighty-nak, de nálam is nyerő. Biztosan meghallgatom még néhányszor.
Hallgatható ugyan, de semmiképpen sem nevezném meggyőzőnek.
Hallgatható, de felejthető is. Ahogy abbamarad.
Kifejezetten jó a csajos bandák idei eresztése; a HolyHell teljesítménye is csúcs. Kicsit azért csodálkozom, hogy a DeMaio kezei között formálódó produkció hangzása nem 100%-os.
Mint jónéhány esetben itt is a énekhanggal van bajom. Nem az, hogy hörög, hanem ahogyan teszi. Ez a monoton, erőtlen sound nem dob a hangszeres játékon, hanem inkább elvesz.
Azt hittem ez az oroszlán már kimúlt, ezek szerint mégsem és milyen jó, hogy vannak. Nem robbantják szét a stílus határait, de kellemes hallgatni.
Ezek a "pálesz/leves/rántotthús/krémes" hosszúságú számok nem adják meg magukat egykönnyen. A hangzást nagyon eltalálták, passzol a zenéhez.
Ez nekem - sajna - nem jön be, de elvitathatatlan a minőségre törekvés.
Attyagatya, ez aztán a vonszolós zene. Sohatöbbé...
Blekkendekker porszívó bekapcs - ezért 4-nél több pont nem jár.
Combosan, telten szól ez a mocsár metal - ahogy kell. Az énekhang nem teljesen jó, de el lehet viselni.
Lendületes, gitárgazdagabb zenét hoztak össze a finn glam-vámpírok, mint az Angels/Devils pároson. Marhán bejön ez a "kultikus", gótikus rockzene.
Ez a stílus most nagyon menő, de már rég telitett a színtér. Ezzel a produktummal nem fognak előbbre jutni.
Kissé unalmas, de a dob kifejezetten tetszett benne.
Ez nekem annyira semmitmondó, hogy nem is értem az okát.
A svédek igazán tudják, hogy kell fasza prog/power albumokat készíteni. A minőség most is adott.
Hangulatos, kellemes hallgatnivaló.
Igazán ügyes próbálkozás. Az Individual korszakos Death-et juttatja eszembe, főleg a vokál okán, és ez nem lehet hátrány.
Súly, zajos, és rohadt hosszú. Nem egyszer végig kell hallgatni.
Igazi norvég meloblack. Van még a színtérben potenciál. Itt áll ennek ékes bizonyítéka.
Füstös, mocskos, pszichedelikus. Zsííír.
Habkönnyű rockzene. Ennyi. Nem több.
Édes Istenem...mi ez a sz*r? És ezt komolyan is gondolják?
Igazán kellemes hallgatnivaló, tényleg semmi új, de ami van, az szinte tökéletes. A hosszát kivételesen elnézem :-) a hangzás lehetett volna erősebb.
Igen hangulatos, jó cucc, mondhatni finn minőség. :-)
Korrekt, kellemes (és persze sablonos) heavy/power metal, aki ilyet akar hallgatni, jól ellehet vele.
Zeneileg jó, néhol még fantáziadúsnak is mondható, az énektémák többsége viszont nem tetszik, számomra elég nehezen megjegyezhetővé teszi az egészet.
Szép munka, újabb bizonyíték arra, hogy azért nálunk is vannak tehetséges, figyelemreméltó zenekarok.
Borzasztóan nehéz, tűrőképességet próbára tevő alkotás, bizonyos helyzetekben működhet, de rendszeres hallgatása meghaladná képességeimet.
Szeretem ezt a csapatot, technikás, színes, érdekes zenét játszanak
Számomra ez kínszenvedés volt.
Az a bajom ezzel az anyaggal, hogy túl sok minden akarna lenni műfajilag, és ennek következtében semmi sem lesz igazán, a műfaji összetevők nagyjából kioltják egymást; hard rocknak nem elég éles, dark-gothicnak nem elég hangulatos, gyakorlatilag egy karakter nélküli zene lett belőle.
Divatos kacat.
Holy...shit... Mikor elkezdtem hallgatni a lemezt, azt mondtam "hé ez nem is rossz, lehet szeretni fogom", aztán hamar letörték a kedvem mikor a csaj kapott ilyen effektezett suttogós háttér - vokált vagy mi a rák, meg a csaj hangja is mint ha effektezve lenne néhány résznél alapból, mocskosul idegesít. 71 perc hosszú a mű, egyben végighallgatni nem vagyok képes, a negyedik vagy ötödik nótánál repül. Ezért is kár, mert egyébként jó lemez lehetne, ha mondjuk lehagynak egy halom témát, az éneket meg nem ilyen hülyén rakják rá - mert a csaj egyébként jól tolja, csak a nagyon magas dolgokkal vannak gondjai.
Finnek, bah! Ezek még egy kibaszott köcsögdudán is 10 pontos előadást csinálnak.
Olvasd el a többi hetes kommentjét :/
Doomraiserékről olvastam pár szart, olyan hülyeségeket, hogy ez a banda nem túl komoly, mert a bebaszásról szól az egész. Röhögtem. Persze, az összes rock-metal-doom satöbbi banda full józan életű és minden egyes szövegük teljesen komoly, mesteri irodalmi remekmű! Szerintem vicces a banda jelmondata "Drink fast and play slow!" (vedelj gyorsan és játssz lassan!) és ezen az albumon a zenére sem panaszkodhatunk. Tökéletes hallgatni való old-school doom fanoknak! Semmi újdonság, meglepetés nem ér minket a lemezen, egyszerűen jó, és kész.
Ez tényleg nagyon Death, ami egyrészt kurva jó, másrészt sokszor zavar is. A srácok zenei tudásába nem lehet belekötni, mindenki nagyon jól végzi a dolgát. Nekem a hangzás is bejön, nem az a túlcsiszolt éles fos amibe sok produkció belefullad, hanem olyan hangzás amire a kilencvenes évek környékén számíthatott az ember, illik ehhez a zenéhez. Remélem jön majd több lemez is még legalább ilyen jó minőségben, de azt is remélem, hogy az egyedibbre sikerül. De a lényeg az, hogy jöjjön még lemez!
Ha az ember erre vágyik, rá tud hangolódni, akkor biztos élvezhető alkotás. Nekem nem igazán fekszik és egész biztosan nem olyan zene ami túl sok embert meg tud fogni.
Hmm. Ezt még hallgatnom kell párszor, de az biztos, hogy jó!
Hangulat kell hozzá, de ha az megvan, akkor mocskosul bejön.
Nem hallgattam ezt a bandát soha, ezek után sem fogom. Mást nem nagyon tudok mondani róla, mert végighallgatni sem bírom.
Én teljesen jól elvagyok mindenféle kórral, de ez a lemez... Az ének teljesen tré, a lemez hangzásával karöltve.
Tehetséges zenekar, ígéretes produkció. Kár volt ennyi számot felpakolni, a végére igencsak elfáradtam...Kilenc jó dalt bőven össze lehet szedni az albumról, a többi csak ballaszt.
Elfogult vagyok a zenekarral. Ez a fajta fennkölt, melankólikus atmoszféra, amely ötvözi a korai Dark Tranquillity, Amorphis, Katatonia, stb. legszebb pillanatait, csak maximális pontot kaphat.
Elmentek mellettem az eddigi lemezeik. Igaz barátok nem leszünk most sem, de egy-egy jobb dallamfordulatra, szólóra felfigyeltem.
Az ehavi belassult zenék közül messze a legjobb! Van benne valami különös, megfoghatatlan, ódon íz, amitől szivesen hallgatom.
Elsőre megfogott ez az anyag! Minden perce élmény! KI NE HAGYD!
Súlyos, kétségtelenül, de jó dalok hiányában tartósan nem tud lekötni. Inkább csak csodálkozom, hogy vannak olyanok, akik ezt rendszeresen végighallgatják....
Szépen, arányosan megszólaló profi lemez. Black metál berkekben tényleg kiemelkedő teljesítmény.
Vannak jobb pillanatai is, de inkább csak dalrészletek tetszettek, sem mint egész nóták. Van sok jobb a műfajban!
A célközönsége ezt várja. ...és elég sokan lehetnek még! Nekem meg kötelező kűr....
Markánsnak nem nevezném, de egyben van szépen. Ügyesen nyomják ezt a lassan a mainstreammel kacérkodó deathcore-t..
