Metalmania II. fesztivál beszámoló

 

A lengyel Metalmania fesztivál 19 év alatt igazi nemzetközi esemény lett, Magyarországon másodszor rendezték meg. A fesztivált elég szerencsétlenül csütörtöki napra tették, bár utólag kiderült, ez nem szegte kedvét az embereknek. Elöljáróban annyit, hogy kicsit tartottam a Testament és a Carpathian Forest helyére beugró zenekaroktól, a Moonspell és a Therion nem tartozik kedvenceim közé, de a buli igazolta, hogy mindkettő jó választás volt a távolmaradók pótlására.


 

A finn Charon végére sikerült megérkezni, úgy érzem a látott két szám elég is volt belőlük. Tipikus finn bánatos rock/metal, mindenféle különlegesség nélkül. A zenészek nem igazán túrták fel a színpadot, de legalább a hangzás tűrhető volt.

 

Következő nagyszínpados zenekar a svéd Soilwork volt. Véleményem szerint igencsak túlértékeltek, bár elég ügyes dalszerzők, zenéjük pont annyira kommersz, ami még a jó ízlés határán belül van. Az első meglepetés az énekes teljesítménye, Speed egész jól kiénekelte a dallamos részeket is, ami egy alapvetően hörgős/kiabálós énekestől azért szép teljesítmény. Konferáló szövegei nagyon bénák voltak, azon kívül, hogy minden második szó elé odabiggyesztett egy hangsúlyos fuck-ot (ezzel erősítve a csapat amerikai rágógumimetal-imidzsét), elsütötte a rendkívül eredeti "scream for me Budapeeeest!" felkiáltást is. A koncert igazi látványossága egyébként nem az énekes volt, hanem a basszusgitáros. Az Ola Flink nevű úriember időnként extasy tablettán élő részeg favágóként rohangált, később olyan csípőmozgást produkált, ami egy buzibárban is elismerést váltana ki, és általában véve színpadi jelenléte háttérbe szorította az egész csapatot, beleértve az énekes/frontembert. Koncertprogramjuk elég változatos volt, persze túlsúlyban voltak az utolsó (két) lemez dalai. Hangzásuk sajnos elég béna volt, de összességében véve azért elég kellemes koncertet láthattunk.


Soilwork után következett a Nevermore, az egyetlen zenekar, akitől sokat vártam ezen a fesztiválon. (Szégyenletes, de most láttam őket először, pedig ugye elég gyakran látogatnak Magyarországra).
A koncertről annyit, hogy számomra elég nagy csalódás volt. Förtelmes, torz kása hangzást sikerült kikeverni nekik, dalaik ismerete nélkül nem lett volna sok esélyem. A másik kifogás a koncertprogram, amelyiknek nagyjából felét az új lemez dalai adták. Nem rossz az új lemezük, de szerintem annyira nem is jó, hogy egy fesztiválos koncertprogramot arra alapozzanak. A lemezt nyitó Born-t és a Final Product-ot simán kihagytam volna (tudom, hogy utóbbi klipes sláger, de attól még elég béna szám). A zenekar lelkesedésével nem volt gond, jól tolták, mégsem lehetett maradéktalanul élvezni a koncertet.

 

A Therion mellett a portugál Moonspell volt számomra a fesztivál egyik kellemes meglepetése. Nem igazán fogtak meg a lemezeik, tulajdonképpen alig ismerem a zenéjüket, de amit itt produkáltak, az nagyon tetszett. Változatos programmal jöttek, új számok mellett megidézték például a mára klasszikussá érett Wolfheart lemezt is. A hangzás kifejezetten jó volt, a zenészek játéka dinamikus, az egész pedig megfejelve Fernando Ribeiro frontember lehengerlő színpadi jelenlétével, szóval nagyot koppant az állam. Emlékezetes.


 

Kicsit tartottam az Anathema koncerttől, elég unalmasnak tartom a lemezeiket és nem is nagyon illettek erre a fesztiválra. Ennek ellenére a koncert nagyon jó volt, a lemezen lagymatag, álmosító dalok életre keltek, lélegeztek, betöltötték a termet. A koncert egyik extrája, hogy hoztak vonósszekciót, ez papíron jól is hangzik, de sajnos alig lehetett hallani, mit játszanak, így csak látványelemként funkcionáltak. A másik extra, hogy fellépett velük Lee Douglas énekesnő, akinek vokális teljesítményéről annyit tudok mondani, hogy aztakurvamindenit. A közönségben nem csalódtam, metalfesztiválhoz illően volt pár igazán tahó arc a nézőtéren. Üzenem nekik, hogy ilyen zenénél számok alatt NEM kell spontán tapssal bíztatni a zenekart, és általában véve nem azért halkabb néhol a zene, hogy a közönségnek alkalma legyen kényelmesen beszélgetni/röhögni/stb.


A fesztivál végére sikerült elég nagy késést összeszedni, az utolsónak fellépő Therion éjjel 1 körül lépett a színpadra a meghirdetett 23:40 helyett. Valamennyire rendhagyó koncert volt ez, énekes híján a dobos Peter és a gitáros/főnök Christopher énekelt. Megjegyzem a dobos arcnak egész jó hangja van, és külön elismerés, hogy dobolás közben is tudott énekelni (oké, ezt már Don Henley is tudta a 70es években, de metalban azért elég szokatlan dolog). Természetesen volt kórus is, az est fényét pedig Sarah Jezebel Deva feltűnése emelte. Nagyon jó koncert volt, kicsit besztof jellegű, az énekeshiány miatt viszonylag sok régi, hörgős számot játszottak. A közönség eléggé megfogyatkozott, de akik ott voltak valószínűleg jól érezték magukat.

 


 

 

 

Számomra ez volt idén a Metalmania fesztivál. Jó volt, remélem legközelebb sikerül hétvégi időpontra tenni (bár így is elég sok ember kilátogatott a Pecsába). Köszönet a Negativeart-nak a lehetőségért.

Metalmania_II_fesztival_beszamolo
Írta:
cucka
2006. március 9., csütörtök
Facebook:
Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.012 seconds to render