IV. Stygian Shadows fesztivál
Stygian Shadows Fesztivál IV.
2008. június 28. szombat Budapest, Vörös/Kék Lyuk


A legdurvább metal válfajok szerelmeseinek idestova negyedik éve nyújt – és sajnos egyedüliként! – a Stygian Shadows fesztivál emlékezetes black/death/thrash éjszakát. Az eddigi SS fesztiválokról általánosságban annyit érdemes tudni, hogy túlnyomó részben minőségi, az underground-ban elismert bandákat hívtak meg a szervezők, érdekesség, hogy minden zenekar, csak egyszer léphet fel a fesztivál pódiumán. Tehát, mint megszokhattuk, a szervezőknek hála, idén is veretes line-up tette tiszteletét a negyedik SS feszten, amely esemény egyben a 15. Stygian Shadows magazin megjelenését is hivatott volt promótálni. Az eddigi SS seregszemlék történetében még nem igen volt arra példa, hogy az előzetesen meghirdetett zenekari körkép teljes egésze megjelenjen az eseményen, ám idén, kuriózumszámba menő módon, ez megtörtént.


A 18:00 órára garantált kezdést apró csúszással, de tartani tudták a szervezők. A pusztító metal estet a zalaegerszegi Catalepsy kezdte meg, akik azt a hálátlan feladatot kapták, hogy bemelegítsék az egybegyűlteket. Ez nagyjából sikerült is a négyfős legénységnek, akik egyébiránt a zúzós floridai death metalra esküdtek fel. Látszik rajtuk, hogy az út elején járnak, de hasonlóképp az is reflektálódott, hogy van keresnivalójuk ezzel a zenével a hazai színtéren. A saját számokat, amelyek meglehetősen technikásak, még helyenként kiforratlannak érzem, a Death, illetve Cancer feldolgozás azonban jó ízlésre vall. Csak így tovább!


Vannak zenekarok, amelyek csak teljes felállásban képesek normálisan megszólalni, ez a megállapítás pedig abszolút igaz a móri Seol-ra. Nekem úgy tűnt, hogy a banda által járt út a gótikus alapokon nyugvó black metal volna, így az ő esetükben értékelendő a magyar szövegek használata. Visszatérve a színpadi kiállásra, e tekintetben a háromfős brigád elégtelenre vizsgázott, hiszen unottan, a végét várva kár is felmenni a pódiumra, mert kívülről élvezhetetlen lesz a végeredmény. A bandát talán még egy gitáros belépésével új alapokra kellene helyezni, mert az a meglátásom, hogy így ebben a formában kár erőltetni.


A fesztiválon több formációban is érintett volt Khrul, első körben a Funebre soraiban. Nos, talán nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy nehéz volt előzetesen elképzelni a Funebre zenéjét színpadra vitt kontextusban. Reméltem, hogy nem futnak bele abba a zsákutcába, hogy kimázolva, pózolva állnak ki a színpadra, de szerencsére nem így történt. Az alkalmilag három tagra, plusz dob –és ,,szinti”gépre duzzadt formáció napszemüvegben, minden egyéb klisé nélkül tolta le az igencsak epikus Funebre dalokat. A dobgép nem sült el rosszul, mert precízen játszottak a zenészek, azonban egyszer emiatt kellett leállnia a koncertnek, mikor bemondta az unalmast a technika. Tehát a hangzás úgy, ahogy rendben volt, Khrul szuflája pedig csak a koncert végére kezdett elfogyni. A program pár régebbi nóta mellett a hamarosan megjelenő Indictment About The World Of Man dalait és az Unchain my Heart (Gorgoroth) feldolgozást foglalta magába. Elgondolkodtató, egyedi szövegek és változatos, igényes zene jellemzi a zenekart, meggyőző volt a produkció, a tekintetben, hogy nem csak lemezen élvezetesek a dalok.


A stafétabotot a veszprémi Almost Saint vette át, akikkel ez volt az első találkozásom. Death metal alapokra helyezett, szintivel megtámogatott metaljuk annyira nem lopta be magát a szívembe. Tény, hogy igényes a zenéjük, talán pár fellépő zenekar egy teljes egész lemeze nem tartogat annyi változatosságot, mint az Almost Saint egy-egy dala, ám mégsem éreztem semmi monumentalitást a performansz során.


Az éj már javában leszállt, az árnyak egyre baljósabbakká váltak… A színpadon pedig megjelent a Szeged és Budapest között ingázó Mörbid Carnage démoni legénysége. Elég friss formációról van szó, amely a Fagyhamu és a Concrete zenekarok egyes tagjait tömöríti magába. Ekkorra már rendesen megtelt a koncertterem és eszeveszett hangulatot gerjesztett a Mörbid Carnage. Színt vallottak az igazi sebességmániás thrash imádatukról, amire a közönség igen-igen harapott, az esten először némi mosh is kialakult a sorokban. A zenekar a Concrete-tel közös splitjét, a Thrash Legions Hungary-t mutatta be, ezen felül germán thrash legendák feldolgozásait hozták el a nagyérdeműnek. Örülök, hogy valahára itthon is előkerült egy belevaló thrash banda, akik végre teljes gázzal tolják ezt a műfajt!


A ránézésre elég ifjú metalereket felvonultató Nebulosus Fatum következett. Mondhatni nehezen találták el a megfelelő hangzást, elég sokat tököltek vele. A produkció hallgatható volt, de még van hová fejlődniük.


Az új felállással pusztító Drünken Bastards produkciójára merőben kíváncsi voltam. A mocskos szeszgőzös thrash/punk metaljuk hamar felkorbácsolta a közönséget, a hangulat vetekedett Mörbid Carnage által feltüzelt katlanéval. Csupán Gunfire húrszakadását áthidaló pár perc lohasztotta le néhány pillanat erejéig a bombasztikus show-t. A Posercrusher album ,,koncertslágerei” voltak terítéken, az egyszerű, ám roppantmód megfogó riffeket lelkesen fogadta a közönség, akik még pár liter ingyen sört is kaptak a nyakukba, ha ha. A Barbatos hazai testvérzenekara Yasuyuki mester előtt tisztelegve eltolta a Prophecy of the Evening Star-t is. Szóval istentelen hangulat övezte a Részeg Fattyak az esti mámoros alkoholizálását a fővárosban. Mindhalálig thrash és szesz!


A Gholgoth hagyományos death/black metalban utazik, így a közönség valamelyest visszazökkent a józan kerékvágásba. A szentesi zenekarban nyugvó nyers erő áradt a színpadról, ékes példa eme felállás arra, hogy két gitárra is lehet megdörrenő black metal dalokat írni. Egyébként nekem úgy tűnt, hogy nagyjából 60-40%-ban tartalmaz death, illetve black metal elemeket a Gholgoth zenei palettája. A program gerincét a Somnus Mortis Imago lemez, illetve az Ouraboros EP adta.


A debreceni Domhring nem nevezhető a hazai színtér régi motorosának, hiszen mindösszesen egy demóval rendelkeznek és az is idei termés. A zenéjük nagyjából a DissectionSatyricon zenekarok határvonalán keresendő, azaz dallamos, változatos death/black metal az irányvonaluk. Elég sokan elkísérték a zenekart a Cívisvárosból, illetve még maradt pár mániákus, akik együttes erővel korrekt hangulatot teremtettek ezen késői órán. A demóról játszottak a srácok, valamint elhangzott az Satyricon tollából való Mother North.

A Tremor fellépését egyéb okokból sajnos nem tudtam figyelemmel követni.


Összességében elmondható, hogy a sötét zenék megszállottjai jól érezhették magukat a IV. Stygian Shadows fesztivál éjszakáján. Nagyjából erős fél ház lehetett, ami szerintem egy jó arány, annak tükrében, hogy nem túl sokan hallgatnak ennyire velejéig underground bandákat idehaza.
Sajnos olyan hírek terjengnek, mi szerint a Stygian Shadows műhely adamantit kapui hamarosan bezárulnak. A magyar színtér pedig, úgy vélem, ezen magazin és fesztivál hiányában meglehetősen üres lesz…
IV_Stygian_Shadows_fesztival
Írta:
Infam
2008. június 30., hétfő, 14:58
Facebook:
Mörbid Carnage - Merciless Conquest (2012)
Kritika, Nagaarum @ 2013. február 20., szerda, 21:15
New Noise - Drünken Bastards / Concrete
Koncertbeszámoló, Infam @ 2011. június 24., péntek, 17:07
Machinery Of Hatred lemezbemutató - 2011.05.14, Zalaegerszeg
Koncertbeszámoló, butch @ 2011. május 17., kedd, 21:49
Tyrant Goatgaldrakona - Sign of Moloch [EP] (2010)
Kritika, haragSICK @ 2011. április 2., szombat, 18:49
Karst - Cleaning a cave (2010)
Kritika, haragSICK @ 2011. február 25., péntek, 17:33
VA - Split - Fantomania II (2009)
Kritika, haragSICK @ 2009. november 21., szombat, 17:33
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.027 seconds to render