Kalandosan indult az utunk Trutnov felé: már a harmadik pihenőnél megdöglött a kocsiban az önindító úgyhogy lehetett betolni a verdát. A kilenc mindenre elszánt grindernek persze ez nem okozott problémát: csak a fesztiválig jussunk el. Ekkor persze már a tipikus július 4-khez képest elég extrémen hűvösre fordult az idő: sejteni lehetett, hogy a fesztivál honlapján beígért esős hideg napokra számíthatunk. A fesztivál első két napja ennek a jegyében is telt el, a talaj dagonyás volt, bokáig sáros bakancsok, és a fújó szél az oránként négy alkalommal ránk zúduló esőt még kegyetlenebbé tette.


Bevezetésként ennyi tán elég is a panaszkodásból, este 10-kor néztük meg az első koncertet, tekintve, hogy az első (vagy inkább nulladik?) napon csak este 7-től kezdődtek csak a programok, mindösszesen három fellépő zenekarral, akik a csütörtöki nappal a fesztivált felkonferálni hivatottak. De nem volt gyenge kezdés ez sem, a német thrash legenda, az Assassin illetve a lengyel brutális death/black metal Behemoth koncertjei elég erős kezdésnek bizonyultak.

Elnyúlt az Assassin a kezdéssel, vagy háromnegyed órát pöcsöltek a beállással, harmadik erősítőt cipelték fel a színpadra, alapvetőleg nincs is ezzel gond, inkább szóljon jól egy banda, minthogy kutyaütők szintjére süllyedjenek. Az igen kacifántos történettel rendelkező banda (feloszlottak vagy 15 évre) számos felállásbeli változásokon is átesett, változatosan toltak régi és új lemezekről. Persze előkerült a hóhér sisak míg szólt a Baka, a közönség pedig tombolt... Számomra egy idő után unalmassá vált a közel másfél órás performansz, aminek az oka persze lehetett az előző napi hosszas vezetés okozta fáradtság vagy pedig a tény, hogy a számaik nagyjára nem is emlékeztem korábbról.

A Behemoth relatíve hamar behangszerelt, ezek a lengyel arcok mindig lehengerlőek színpadon (is), folyamatos megállás nélküli headbanget néha tán csak a dobos hagyja abba, de ő is csak azért, hogy ne fejelje le a hatalmas dobcuccát. Technikás, komplex és dallamos zenéjük kései kezdete ellenére rengeteg embert vonzott a színpad elé. Jónéhány dalt toltak a Demigod-ról, a sisak nem került elő, tehát nem volt annyira színpadi a show, játszottak egy-két dalt az új lemezről, az Apostasyról, meg néhányat régebbi lemezekről az újabbak közül. Pl. a Decade Of Therion-t. A ráadással együtt közel másfél órát játszottak ők is.
Van két olyan ismerősöm is, aki csak miattuk jött el a fesztiválra, simán igazat is adok nekik. Illetve csak az egyikőjüknek, hiszen Kata kidőlt az abszinttól, és nem látott belőle semmit. Jól ki is kacagtam szegényt, aztán másnap persze a sors iróniájaként ugyanez lett a végzetem nekem is.
Behemoth tehát összességében elég jó volt, ugyanakkor ha lehetőség adódik rá, mindenképpen egy apró cseh klubbuliban kell megnézni, ott életreszóló élményt adnak, afelől nem lehet kétség.

A már tradícionálisnak mondható prágai tetováló és pirszing Hell studió előadása zárta az estét, tangás lányok, techno zene és ezúttal egy kopasz csóka malac orral és fülekkel került bele a húsdarálóba két oldalról pedig ömlöttek a belsőségek, öröm volt nézni.


A második nap már volt persze fellépő dögivel, ennek ellenére egész érdekesen alakult a programom. A délután kettőkor kezdődő Vulnus-ból még elcsíptem néhány dalt, egész jóravaló fülhasogató grindot játszottak a srácok, aztán innentől vége is lett mindennek.
Pedig jó lett volna látni az Eardelete-t, akik az egykori Negligent Collateral Collapse-ból alakultak, és a hétköznapi stílusuk (nasa grindcore) béklyóiból kitörve az önmegismerés és saját korlátaik levetkőzése után a megvilágosodás következő szakaszáig jutottak, mely állapotot nasa zombie grind-ként lehet a legprecízebben aposztrofálni.


Az este folyamán játszott a Rompeprop meg a Rotten Sound, őket is bánom, hogy kimaradtak, illetve az iccaka méltó zárásaként fellépő, valószínűsíthetően pornó-talkien-gore-ban utazó Destructive Explosion of Anal Garland-ról maradtam le.
De ha már a zenekarokról többet írni nem bírok, akkor engedjétek meg, hogy megosszam veletek hogy is jutottunk idáig? Van egy Gyula nevű elvetemült figura, aki kitalálta Pitty kapitány kalandjait kell játszania a társaságnak: vagyis körbejár az üveg, és mindenki eggyel több kortyot iszik, mint az előtte levő. Aki nem bírja tartani a mennyiséget, az pedig kezdi előről. Bevezetésképp borral toltuk az aranyos májnevelő kultúrát, aztán előkerült az abszintkóla...


További néhány hasznos tipp jótanács és információ a fesztiválról. Van egy frankó étterem kb. 10-12 percre a fesztiváltól, ahol 150 Ft körül van a fél liter csapolt kíváló Staropramen, es kb. 600 Ft egy egytálétel hússal, körettel. Érdemes nyitásra 10-re odaérni, mert ellepik azonnal  a fesztiválhuligánok a helyet és akkor fizetni kell a műanyagpohárért +30Ft-ot :)
A fesztiválon a kaja többnyire szar, pl. a Vegaburger borzalmas szerintem, na meg mirelit pizzát kisütni sem láttam még máshol, a sör viszont korrekt. Hogy is lehetne nem az Csehországban? Azt hiszem ezzel a lényeget le is írtam, bár igazából a sátorhelyek sem rosszak :)
Van ezer CD-s stand a buli területén, mindenféle perverz cuccot be lehet szerezni, kell is az erős kínálat, hiszen erre a helyre nagyon durván zene fanatikus őrültek járnak, pl. ki hallott még olyan gyüjtőről, aki képes 8 példányban megvenni ugyanazt a Blasphemy bakelitet, csak mert más színben nyomták?...



Szombaton már reggel 10-től nyomták a bandák, a kezdő Morbidium nem fogott meg különösebben, de a Cuttered Flesh sem győzött meg arról, hogy ők lennének a stílus reménysége.


Jött aztán a Carnal Decay, róluk mindenképp első dolog, ami megmarad az emberben az az, hogy egy csinos szemrevaló gitáros lánykával játszanak, és bizony nem is csak dísznek tartják. Hmm, pedig be lehetne vezetni ezt is, de semmiképpen sem ezen a fesztiválon! Itt teljesen elfogadott a stagediving meg a bodysurfing meg minden, nyomják is az emberek megállás nélkül, és egy női gitáros látványa a színpadon kihozza az emberből az állatot: rögtön meg is jelent egy stagedivingos csóka full anyaszült meztelenül és mutogatta a pöcsét a közönség felhőtlen örömére.
A koncerteket egyébként végig több kamerás stáb rögzítette, lesz jövőre is DVD, és a fesztivál látogatóinak a fele a fent említett okokból így aztán simán rajta is lesz :-)


A Satan's Revenge on Mankind volt a soron következő, róluk jókat hallottam, de itt a színpadi kiállásukon kívül a zenéjükkel nem sikerült lenyűgözniük. Mindenféle véres orvosi maszkokban tolták, meg ha emlékeim nem csalnak valami vér színű löttyöt fröcsöltek a nézők közé.
Közérdekű információ következik: ekkora már csak egy kevés barna sör illetve töménytelen mennyiségű alkoholmentes maradt a helyi hipernovában, két nap alatt kifosztották a fesztiválozók a hatalmas boltot.


Az Inhumate énekese pszichopata őrült. Arra ébredtem fel, hogy valami nagyon tompán kattogó hang jön előről... hát az a francia vadállat nem szíjjelzúzta a mikrofont a saját homlokán? Folyt is le róla a vér meg este is tele volt hegekkel, forradásokkal a feje. Utolsó számra kisebb népvándorlást rendezett: felhívott annyi embert a színpadra, amennyi csak felfért.



Az amerikai Waco Jesus relatíve ismert névnek számít, egészen beindították a közönséget, folyamatos volt a zúzás és a stagediving, mentek a csukafejesek a közönségbe, de mást nem nagyon tudok kiemelni.
A Brutal Truth fellépését vártam még nagyon, lehet túlságosan is, ugyanis lapos volt a produkció, legalábbis szerintem, a sok rövid széttördelt szám előbb utóbb unalomba fullasztotta a kultikus amcsik zenéjét, de cserébe legalább jó hosszan is játszottak.
Az olasz 2 Minuta Dreka a pornogrind legalja. Az Ejaculated Whore Lambada című slágerdalukhoz klippet is vágtak, amiben a pisikaki pornó szépségeit igyekeztek kiemelni és bemutatni az érdeklődőknek. Ennek ellenére a fellépésük közben a nézőknek be kellett érniük a két óriás kivetítőn játszott hagyományos hardcore pornóval, cumshot szaga szállt a szélben. Nem tudom, miért igyekeztek elterelni a figyelmet a színpadról, sikerült, valószínűleg csak a néhány csaj néző nem a filmet nézte, de lehet, hogy ebben is tévedek :-) Mindenesetre az elterelő hadművelet nem arra volt hivatott, hogy a szar zenéjüket elviselhetőbbé tegye, ugyanis egyáltalán nem rossz az, amit játszanak.

Tanulságként annyit szűrtem le az Obscene Extreme-ről, hogy sokkal kevésbé vagyok diehard grindcore fan, mint amennyire hittem magamról, amiről persze nem a fesztivál tehet, sőt, akár előre is kitalálhattam volna, hogy ez lesz, a lényeg viszont az: minden obszcén beteg zenerajongónak ott a helye!

A fesztivál hivatalos honlapja: www.obsceneextreme.cz
Az Obscene Productions kiadó honlapja: www.obscene.cz

A képekért Stench-nek jár a köszönet, Katának pedig ezen felül egy bocsánatkérés is ;-)