Hatebreed - 2007. június 26.
Helyszín: A38
Időpont: 2007.06.26  20:00
Koncert: Embers, As I Lay Dying, Hatebreed

Vannak olyan koncertek, amikre régóta lehet készülni lélekben és számolni visszafele a napokat. A Hatebreed buli is ilyen volt számomra. Május közepén váratlan hírt kaptam: a Hatebreed vendége az As I Lay Dying lesz. Így aztán duplán kötelező volt a buli.

Nagy tömeg gyűlt össze a hajó környékén, igaz a Zöld Pardonban is volt valami, de az csak az átlagembert érdekelte. A kapunyitásnál most nem voltak gondok, minden gördülékenyen ment. Rögtön megálltam a pólós standnál, és kinéztem a választottaimat. De nem volt idő megvenni, mert negyed 9 körül kezdett a szombathelyi Embers. Ugye sehol nem számoltak be arról, hogy ki lesz a hazai support. De ha megnézzük, akkor logikus volt, hogy ők lesznek.


Sajnos az elejéről megint lekéstem, mint úgy általában. Eddig egyszer láttam őket teljes programjukban, tavaly januárban a Black Dahlia Murder előtt. Kíváncsiságom nem volt alaptalan. A 2007-es The Gods Are Traitors nevet viselő albumról nyomták el a számok többségét. Sajnos nem volt alkalmam a teljes albumot végighallgatni, mert még nincs meg. De pótolni fogom. Előadásmódjukban, hangzásban, kiállásban profik voltak. Bár egy kicsit meg voltak illetődve, mert nekik jutott az a feladat, hogy a nagy tömeget felrázzák a fő bandákra. Nagy tömegmozdulások nem voltak, de szerintem mindenkiben kellemes emlékeket hagyott a hazai metalcore-színtér egyik legsikeresebb képviselője. Zeneileg nagyszerűen ötvözik a hardcore és a nyers metal erejét, de az új albumon már inkább kacsingatnak a göteborg-i dallamvilág felé. Sajnos tudatlanságom révén, és a késés miatt ismerős számot nem hallottam. Pedig a Tears and blood for you...-ra, vagy az Invented martír-ra, és a With borrowed smile-ra kíváncsi lettem volna. AZok a számok egyszerűen zseniálisak. :)


Az énekes, Szilárd átvezetőivel tartotta a frontot. Megköszönte a BPRNR-nek a lehetőséget. Szerintem az SCHC-vel jobban jártak volna, ha működnének még ma is ott a dolgok. De így legalább egy kellemes estét szereztek.
Egyedül az esett rosszul, amit mondott Szilárd az egyik szám közben, hogy "Hol vagytok rockerek?" Ezzel a mondattal nálam szakadt a cérna. Nem Ossian ez. Na mindegy. Ők is felállították a saját kis standjukat a "nagyok" mellett, szerintem a szolid áraik ellenére se lehetett nagy forgalmuk. És Szilárd szinte végig az asztal mellett állt. 20-25 perc zenélés után következett egy 20 perces szünet.





9 óra magasságában színpadra lépett egyik nagy kedvencem, az As I Lay Dying San Diego-ból. Még a hangszerekhez se nagyon nyúltak, de máris hatalmas üdvrivalgás tört ki. Tim Lambesis nem is húzta sokáig az időt, illedelmesen bemondta, hogy ez itt az As I Lay Dying, és máris a húrok közé csaptak. A Confined-dal kezdtek, ezzel rendesen ledarálva a maradék poppert a környéken. Az AILD a mai értelemben vett metalcore egyik megalapítója. Köztudott róluk, hogy keresztény metalt nyomnak, amiért külön dicséret illeti őket. Persze nem kell itt rockoperákra gondolni. :) Második számuk a Reflection volt. Ezzel a számmal is nagyot daráltak a fanok. Beindult rendesen a mosh-olás. Az emberek kezdtek beugrálgatni a színpadról. Alig akartam elhinni, hogy őket látom élőben. A Falling Upon Deaf Ears-zel tolták a programot tovább. Ezen a koncerten, ami az első magyarországi fellépésük volt, az idő rövidsége miatt a "slágergyanúsabb" számaikat játszották, mint például a soronkövetkezők: 94 Hours, Empty Hearts, Undefined. A Through Struggle-re nagyon megindult a tömeg, én is előrébbmentem, és együtt énekeltük a sorokat. A Distance Is Darkness megosztja a rajongókat, mivel emlékeztet az első demokon hallható durvább számokra, ahol még nem volt letisztulva minden, és talán egy kis grind-os hatás is megfigylehető. Ennek ellenére a Frail Wirds Collapse negyedik száma tökéletesen helytállt élőben. Következett a Meaning In Tragedy, ami a legutóbbi, 2005-ös Shadows Are Security lemezükről való. Majd, ahogy Tim is fogalmazott, a "legpopulárisabb" dal jött, megkoronázva az esti koncertet. A Forever tényleg a legnagyobb slágerük, bár inkább kultusz, mint legjobban összerakott szám. Próbáltam figyelni az emberek mozgását, hogy hátha vélek hasonlóságot felfedezni a Sarah Kuttner - Die Show-t reklámozó klippel, és hasonló volt a szituáció. Itt ugyan nem repkedtek az emberek a levegőben, de mindenki ugrált, és énekelt. Hatalmas élmény volt.


Sajnos 40 percnél nem nyomtak többet, mivel nem ők voltak a Headliner-ek, és az idő szorított. Vissza pedig nem jöttek kérésre sem. Hiányoltam tőlük a Reinvention-t, ami tele van erővel. Valamint azt sajnáltam, hogy az augusztusban Európában megjelenő új, An Ocean Between Us lemezről nem játszottak el egy számot se. Pedig már márciusban felvették. Szeptemberben jönnek egy lemezbemutató Európai Turnéra a Darkest Hour társaságában, akik szintén bemutatják új lemezüket Deliever Us címmel. Reméljük, hogy tiszteletüket teszik majd nálunk ismét. A Darkest Hour eddig 7 éve minden évben volt nálunk, legutóbb tavaly június 13-án. Tim azt mondta, hogy idén még jönnek Budapestre, remélem, nemcsak túristaként. :)


A track-list-jüket 2-szer hagytam el, de aztán sikerült emlékezetből felidéznem.



Szintén egy kb 20 perces átszerelés következett. Majd jött az est headliner-e a hardcore királya, az amerikai Hatebreed. Másodjára jártak Magyarországon, első alkalommal a Slipknot társaságában a 2004-es Sportszigeten. A koncertjükből elég sokat lehetett látni, mivel erről a turnéről egy dvd-t adnak majd ki, és ezt a koncertet is felvették, és a kamera miatt kellett a fény. Sajnos a 2002- es  Perserverance, és a 2003-as Rise Of Brutality lemeznél leragadtam, és a 2006-os Supremacy-t nem ismerem. De ezt is pótolni fogom.


Nem véletlen a jelző, hogy a hardcore királyai. Újat már elég nehéz mutatniuk, mert az évek során már mindent megmutattak, de mindig visznek bele valamit, ami miatt nagy figyelem kerül rájuk. Zenéjük ahol kell, ott ultradallamos, máshol pedig hatalmas energiákat, életerőt sugároz. Tipikusan bulizós zene, modern hardcore klasszikus elemekkel.

A koncert elején megjelentek előttem a skinhead emberkék, akik már az AILD-on is próbálták a népet behúzni a tömegbe, de itt teljesen megjavultak. Majd a nagy melegben neki is vetköztek. Az egyik srác hátára a "Blood And Honour" volt tetováálva, vagyis Vér és Becsület. Láttam a mozgáskultúrájukat, és tökre bejött, ahogy a hardcore-ra ropták a táncot. A környéken levő lányokat pedig védték a befelé ugrálóktól. A Hatebreed összehozza az embereket.


Számok közül egyedül a Proven-t ismertem fel teljes mértékig, cím és a szöveg alapján. Valamint az utolsóként eljátszott I Will Be Hard-ot, ami szintén egy slágerük. Utána természetesen még játszottak egy számot, miután újra feljöttek a színpadra, talán a Straight To Your Face volt az.
A Hatebreed szövegeit Jamey Jasta énekes írja, és mindig őszintén az emberek képébe vágja azt, amit gondol. Talán éppen ezért is gyűjt maga köré ennyi rajongót, és emiatt tudnak újat mutatni.

Ez a koncert egy álom valóraválása volt. Két különböző műfaj rajongótábora fedte le egymást. Sajnos nem volt időm feleszmélni teljesen a buli alatt, így nem tudtam maximálisan élvezni. Lehet, hogy a hajó hatása, nem tudom.
Sajnos ez is egy röpke turnéállomás volt, ahol még a headliner produkciója is alig haladta meg az egy órát, ugyanis már negyed tizenkettőkor végetért a móka, de az élmény kárpótolt.

Aki nem volt ott, bánhatja, mert együtt nem mostanában fogja ezeket a zenekarokat látni.

METAL
Hatebreed_2007_junius_26
Írta:
Ezt a cikket HomerKiller néven írta valaki a régmúltban, ha tudod ki az, jelezd!
2007. július 12., csütörtök
Facebook:
Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.024 seconds to render