És kincseim szétszórván hosszú, téli utakon,
Bob Catley biográfia
Első, profinak nevezhető zenekara a Paradox volt, ahol Paul Sargenttel (gitár), Charlie Harrisonnal (basszus) akit később Dave Morgen követett, Dave Baileyvel (billentyű) és John „Pank” Panteneyel (dob) zenélt, és két kislemezt adtak ki („Ever Since I Can Remember/Goodbye Mary” és „Mary Cliento/Somebody Save Me”).
A hetvenes évek közepén alapítják meg Tony Clarkinnal közösen a Magnum zenekart, melynek bemutatkozó albuma „Kingdom of Madness” címmel 1978-ban lát napvilágot. A „Magnum II”-re keresztelt második stúdióalbumot illetve az 1980-ban kiadott „Marauder” című koncertalbumot követően már intenzíven koncerteznek, többek között olyan bandákkal, mint a Def Leppard, a Blue Oyster Cult és a Judas Priest.
Az 1982-es „Chase the Dragon” korong már a slágerlistákat ostromozza, a teltházas angliai koncertkörút végére pedig az Ozzy Osbourneal közös tengerentúli turné teszi fel a koronát. Az ezt követő albumok, 1983-„The Eleventh Hour”, 1985-„On A Storyteller’s Night”, 1986-„Vigilante” (utóbbi a legendás montreux-i Mountain stúdióban lett rögzítve, a Queen dobosa Roger Taylor irányítása mellett!) mind-mind hasonló sikereket hoznak, azonban az igazi áttörést az 1988-ban megjelent „Wings of Heaven” jelentette. Aranylemez lett, második helyen landolt az angol toplistán, beleértve a hozzá készült három kislemezt is („Days of No Trust”, „Start Talkin’ Love” és „It Must Have Been Love”), a zenekart felkapta a media , és természetesen meghívást kaptak a legjelentősebb fesztiválokra is mint például a Reading vagy a Castle Donington’s Monsters of Rock. A „Goodnight L.A.” album 1990-es megjelenése után pedig nagysikerű stadionturnén vesznek részt (Wembley, NEC aréna!!!).
">A kilencvenes évek elején még három album készült (1991-„The Spirit”, 1992-„Sleepwalking”, 1994-„Rock Art”), majd a zenekar egy sikeres búcsú koncertkörutat követően (melynek emlékét az 1995-ben kiadott „The Last Dance” című korong őrzi) feloszlik.
Azonban a folytatás nem várat sokára, mivel Catley és Clarkin 1997-ben már a Hard Rain projecten dolgozik, Al Borrow (basszus), Rob Barrow (dob), Paul Hodson (billentyű) és Sue McCloskey (vokál) társaságában (1997-„Hard Rain”, 1999-„When The Good Times Come”.),
s ezt követően, csaknem napra pontosan nyolc évi kihagyás után, a „Breath of Life” című albummal a Magnum 2001-ben visszatér. A zenekar sikere a „Brand New Morning” album kiadása, és az ezt követő, a zenekar huszadik „születésnapját” megünneplő, nagysikerű európai turnét követően azóta is töretlen.
A Magnummal járó elfoglaltságok mellett azonban Bob Catleynek sikeres szólókarrier felépítésére is maradt ideje, ”egyesítve erejét” a Ten együttes frontemberével, Gary Hugheszal. 1998-ban jelent meg a nagysikerű „The Tower” album, melynek összes dalát Hughes jegyezte, emellett ő volt az album producere, billentyűse és basszgitárosa is. A klasszikus Magnum ízeket is idéző, de az AOR és a 90’es évek dallamos rockjának hatását is ötvöző album nagyon szép fogadtatásra lelt.
Idézet egy korabeli kritikából:
-Powerplay: „Ennél jobbat egy szólókarrier elkezdésére elképzelni sem lehet. Gary Hughes tökéletesen átérzi a [Magnum] hangulatát, hozzátéve az ő csodálatos, reneszánsz/szimfonikus stílusát, így együtt pedig mindez egy nagyszabású, epikus film érzetét kelti. A „Far Away” balladában pedig Catley hangja olyan magasságokba emelkedik, ami talán a Magnum legnagyszerűbb pillanataiban sem tapasztalható. Kihagyhatatlan minden Magnum rajongó számára.”
Bob Catley 1998-ban a „The Gods” fesztiválon egy ,a lemez, és klasszikus Magnum dalokat vegyesen tartalmazó programmal lép fel, Vinny Burns (gitár/Ten), Paul Hodson (billentyű/vokál), Mike Dmitrovic (gitár/Emerald Rain), Sean Gregory (bassz/Emerald Rain), Murray Daigle (ak.gitár, vokál/Emerald Rain) és Kyle Lazenka (dob) társaságában, illetve az Emerald Rainnel közösen turnéznak is Angliában.A „The Gods” fesztiválon aratott kirobbanó siker hatására, egyfajta „hivatalos bootleg” kiadványként a Now & Then kiadó megjelenteti a „Live at the Gods” című koncertalbumot1999-ben.
Catley második szólóalbumának munkálatai („Legends”) 1999 nyarán kezdődtek meg, itt is Gary Hughes vállalta magára a dalszerzést, a billentyűs témák feljátszását és a produceri teendőket, mellettük még Vinny Burns, Steve McKenna és John Cooksey (Dante Fox) vett részt a felvételben. A dalszövegek különböző történelmi, mitológiai és sci-fi legendákon alapulnak.Ebben az évben Catley szintén meghívást kap a „The Gods” fesztiválra, a rákövetkező év intenzív koncertezéssel telik, többek közt egy speciális spanyolországi állomással, ahol Kip Winger a felbukkanása a „ráadás”.
A német Hard Rock magazin ezt írta a "Legends" albumról:
„Bob Catley egyike az évezred legjobb dallamos rock énekeseinek, a „Legends” pedig egy álom-album. Csakis a legjobb Magnum lemezekkel hozható párhuzamba. A Gary Hughes szerezte dalokra Vinny Burns játéka teszi fel a koronát, nem is igazán emlékszem, mikor hallottam utoljára ebben a stílusban ennyire izgalmas albumot. Itt minden nagyszerűen meg lett oldva, még a legkeményebb rocker szíve is belefájdul a balladákba, míg a tempósabb dalokban megfelelő egyensúlyt alkot keménység és melódia. Brilliáns.”
A „Middle Earth” című harmadik album, ami Tolkien-A Gyűrűk Ura könytrilógiáján alapul, 2001-ben jelent meg. A dalokért ki más, mint Gary Hughes a „felelős”, a dalszövegek pedig a regény különböző részeit/eseményeit/személyeit jelenítik meg, de nem kronológikusan feldolgozva a történetet. A zenészek itt is a „Legends” albumnál már leírtak, valamint még Tracy Hitchings (ének/Landmarq) mint speciális vendég. Majd a szokásos koncertturné Kip Winger, illetve a Ten társaságában.Egy példa az album fogadtatására:
-Hard Roxx: „Különösen ritka pillanat, amikor egy kivételesen tehetséges művész, kivételes albumot alkot. A fantasy téma, a különlegesen ravasz dallamok, a dalok epikus megközelítése igen bátor, merész lépés mind Catley, mind Hughes részéről. Itt Hughes egy teljesen más oldaláról mutatkozik be. A „Middle Earth” távol áll az ő AOR stílusától, távol attól, amit a Ten élén megismertünk tőle. Zeneileg talán Hughes legpompásabb alkotása, jónéhány különösen nagyszerű dalszöveggel és vokáltémával egyetemben. (…)”
2003-ban, szakítva az eddigi hagyománnyal, Catley Paul Hodsonnal áll neki következő szólóalbumának elkészítéséhez. Azonban a „When Empires Burn” album is kedvező fogadtatásra talál (közreműködők: Vince O’Regan-gitár, Al Barrow-basszus, Jamie Little-dob), az európai turnéra ezúttal a Lost Weekend társaságában kerítenek sort.
„ A három, Gary Hughes segítségével elkészített szólóalbuma után, Catley továbblépett, és másra bízta a dalszerzői és produceri teendőket. Paul Hodson eleddig viszonylag ismeretlen arc volt, bár jónéhány koncertturnén segítette Catleyt, de úgyhiszem az album megjelenését követően ez hamar meg fog változni. Ez talán Catley eddigi legkeményebb, legvakmerőbb albuma, de határozottan figyelemre méltó produkció. A [változások miatt] többek által megjósolt visszaesés helyett, itt egy tökéletes, kiérlelt, nagyszerű eredménnyel állunk szemben, a legszebb Ten, Dare és Magnum pillanatokat megidézve. Pompás.”(Destiny)Az idei, „Spirit of Man”, a negyedik szólóalbum. A dalszerzők személye ismét változott, ezúttal Dave Thompson és Paul Uttley (mindketten Lost Weekend), a felvételek a KRT stúdióban zajlottak, ez Vince O’Regan házistúdiója, és ez az első alkalom, hogy maga Catley is részt vállal a produceri teendőkben. A felállás majdnem mint az előző albumon, de itt nem Paul Hodson a billentyűs, hanem Irvin Parratt.
A hab a tortán Bob Catley pályáján a Magnum és a szólólemezek mellett, a különböző rock projectekben való közreműködés. Ilyen például a Clive Nolan és Oliver Wakeman nevéhez fűződő „Jabberwocky” illetve „Hound of the Baskervilles” lemez, a „Once and Future King” című Hughes lemez, valalmint a Tobias Sammet féle „Avantasia” project.
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
This page took 0.007 seconds to render